Fuj!

– Fuj, be dög meleg van! Lehet, hogy jégeső lesz. Gyere, üljünk le egy cseppet arra a padra, ott a hársfa alatt az árnyékba.

– Leülhetünk, ha már így ellustultál. Legalább megnézzük, mit árulnak mellette abban a bódéban?

–Tudod te azt nagyon jól, megint mézet akarsz venni, hisz látom, hogy ki van rakva a sok kis borkán. Csak aztán nehogy nekem kelljen megenni, hogy erősítsd az immunrendszerem. Be vagyok én már oltva minden ellen az ég adta egy világon. Nem fog rajtam már a zöld festék sem!

– Üljenek csak, no, üljenek le, de lehet közelebb is jönni, nézzék meg, mi mindennel tudom én kínálni magukat! Van itt nekem ötféle mézem, meg propolisz, meg sebkenőcs, égésre is jó, meg arckrémnek az asszonyoknak. Valódi kincsesbánya! Az én mézem a leghíresebb egész Tusnádfürdőn. Még a medve is hozzám jár, hogy a fene enné meg a bundás bőrit! A tegnap is fejtettem a keresztrejtvényt itt a bódéban, s hát egyszer csak elsötétedett előttem minden, hogy majd lecsúsztam a horgászszékről a saját..., hogy is mondjam: ijedtségemen, már bocsánat.

– Ne meséljen már nekem, csak nem akarja beadni, hogy fényes nappal idemerészkedik a Misi, húsz lépésre a szállodalépcsőtől!

– Már pedig az igen! Onnan szokott kijönni, amögül a romos Mókus vendéglő mögül, s megy az Apor kút felé, ott le azon a Szent Anna-sétányon. Én akkor ijedtemben felkaptam egy ilyen kockakövet, amit kibontottak az útból, s utána hajítottam. Attól aztán úgy rohant itt le a lépcsőn az a nagy állat, hogy tiszta kacagás. Ugrándoztak is a fürdővendégek, mint a bakkecskék, szanaszét a kanyarban a Tusnád szálló előtt, míg aztán eltűnt a koma a primaria megett, ott lefele a sűrűbe. Lehet a moffettába ment beszagolni, nincs-e vaj egy kifli.

– Na de hallottam, hogy meglőtték és elaltatták, s valahova a Hagymásba vitték átnevelni, csak a bocsok szaladtak szét, azt mondják, a régi strandfürdő környékére.

– Az nem az volt, kérem, van itt még akárhány, nemcsak amit bémondanak. Mit képzelnek, miért vonultunk fel mi is, csak azért az egy szaros mackóért? Járt az este is egy az állomásnál, másik a sporttelepen, megint másik a benzinkútnál. Az erősen szemtelen, mindenkit a frász tör ki tőle, s ezek a mafla fürdővendégek még enni is adnak nekik. Nézzék csak meg, minden szállodát s még a magánházakat is körbe kellett keríteni villanydróttal! Nagyon bátrak azok a bukurestiek ott a tizedik emeleten, de csak egyszer kergetné meg valamelyiket a parlamentben a padok között... Itt dumálnak össze-vissza unióról, meg fajfenntartásról, s elvisznek a szomszéd hegyre vajegyet, ahelyett, hogy vinnék valahová a Fogarasi-havasokba, s rezerválnák be őket egy jó nagy helyen kerítéssel, s ott aztán etessék, gyönyörködjenek. Itt tönkretettek bennünket, már maholnap senki nem mer idejönni, pedig micsoda élet volt itt ezelőtt vagy százötven éven keresztül, télen-nyáron! Nézzék meg, ez a sok szép villa meg fürdő, mofetta rohad szét, senki egy szeget el nem üt! Már csak ezek a ronda kommunista betonépületek állnak maholnap, világ csúfjára, mert aszondják mindenre, hogy nincs pénz. Itt már csak a Sólyomkő a régi kérem. Az marad, az Olt meg csak szalad. Mi is maradnánk, mert most már lehet, hogy nem esz meg a medve. Hallom, az új, idevalósi miniszter engedi kilövetni a szemtelenebbjét. Csak mi ne ennénk meg egymást, a fenébe belé! Na de vegyenek ebből a kenőcsből is, csak 10 lej, a repceméz, a nagyobbik 26, a hárs is annyi, nagyon jó köhögés ellen is, az meg vegyes, immunnak való.

– Hát köszönöm, elég lesz nekünk ez a repce, mert ez legalább nem csepeg le a kanálról. Látja, már nincs is több apróm, ez a százasom maradt csupán.

– Na né, hogy oda van a százasával az embere! Hát van itt nékem visszaadni, ne húzza az orrát, vegye csak ezt a Csaba-féle kenőcsöt is, asszonyom! Nem lesz abból semmi harag, mert tudják, a házasság olyan, mint a barátságos mérkőzés, össze-összekoccanunk egy-egy apróságon, de azzal csak készülünk a nagy meccsre, az idegenbelire. Na, használják egészséggel, s jöjjenek máskor is!         

Török Samu