Forradalmi kisvonatra ültünk

A nemzeti ünnepre és az azt megelőző napra időzítve négy járat is indult a központi parktól, ahol Demeter Lajos helytörténész várta a csoportokat. Előkészítősök voltak a legkisebbek, végzős középiskolások a legnagyobbak, így Demeter Lajosnak nem volt könnyű dolga, mindegyik korcsoporthoz kicsit át kellett szabnia a mondanivalóját, hogy azt megértsék, és a lényegét meg is érezzék a gyerme­kek, vagyis azt, mivel is érdemelték ki a tiszteletadást a ’48-as hősök. Tőle olyan részleteket hallhattak a diákok az eseményekről, épületekről, amelyeket csak az igazán avatottak tudnak.

A történelmi körút a ’48-as emlékműtől indult, itt még sétálva. Hallhattak a gyermekek az emlékmű viszontagságos sorsáról, az oroszlánszobrok jelentéséről, majd Berde Mózes háromszéki kormánybiztos alakját idézték meg a szobra mellett, a megyei könyvtár Gábor Áron-termében pedig a Lészen ágyú! kijelentés előzményeiről és az azt követő eseményekről is hallhattak. Belefért a történetmondásba az is, hogy az első, a bodvaji vashámorban hevenyészetten előállított két vaságyút varangyosbékáknak, név szerint Jancsikának és Pistikének hívták a székelyek, és az is, hogy a honvédők a köpeci csatában a Túróczi Mózes által gyártott ágyúhoz ingaórák súlyait használták, mégis megnyerték az ütközetet. Az előadás végén a kisvonat elindult a körútra. Érintette a Ferencz József-kórházat, melyet a szabadságharc vége felé építettek, császári parancsra, a tüdőkórházat a Kórház utcán, mely valaha árvaház volt, a szemerjai csata emlékművét, amely azt is jelzi, honnan is lőttek Gábor Áron ágyúival. A Csíki utcán azért mentek végig, mert az ágyúöntés idején ott lakott Gábor Áron – sajnos, nem lehet pontosabban beazonosítani, hol – majd az Olt utcán Kiss János öntőmester egykori telke mellett is elhaladtak, ahol négy rézágyút öntöttek Gábor Áronnak. Nemcsak a szabadságharchoz kötődő épületeket, emlékműveket érintették, legalább egy említés erejéig minden nevezetes épületről hallhattak a gyermekek, akik kokárdákkal, kis magyar zászlókkal érkeztek, és azokkal lelkesen integettek minden járókelőnek, minden strázsáló rendőrnek. Az igazán kivételes öröm volt, hogy egyik közülük vissza is integetett…