Fontos a templom és az iskola

– Nagy öröm számomra, hogy én lehetek az első ösztöndíjasa ennek a programnak. Nagyon hálás vagyok, és ezúttal szívből köszönöm a Bodó Mária és Barna Alapnak, hogy ezt a lehetőséget megteremtette. Végtelenül örültem, könnyeztem is örömömben. Ugyanakkor diákként az fogalmazódott meg bennem, bárcsak lenne minél több ösztöndíjalap, vagy versenyeken még több továbbjutási lehetőség, hely a magyar diákok számára. A versenyzéseim során megtapasztaltam, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön, Kovászna megyében nagyon erősek a versenyek, mert sok a tehetséges diák, az elismerés pedig nagyon motivál, előrevisz bennünket – mondta Debóra.

A diáklány az óvodát és az előkészítő osztályt Bukarestben végezte, mivel édesapja ott szolgál evangélikus lelkészként. Az első osztályt már Sepsiszentgyörgyön kezdte el.

– Első osztálytól a szüleim beírattak a Váradi József Általános Iskolába. Ezzel párhuzamosan, már kezdettől külsős diákja voltam zongora szakon a Plugor Sándor Művészeti Líceumnak is. Egyre jobban fejlődtem zenéből, ezért a zenetanárok tanácsát megfogadva, harmadik osztálytól a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja lettem. Hosszú távú ingázó vagyok, ami nagyon fárasztó, bár már megszoktam, hiszen hetedik éve ingázunk. Ezért azt is mondhatom, hogy két otthonom van 200 kilométer távolságban.

Édesanyámmal lakom itt, Szentgyörgyön, a hétvégéket és a vakációkat a szüleimmel együtt Bukarestben töltöm – magyarázta.

Debóra jó tanuló, kedvenc tantárgya a magyar nyelv és irodalom, valamint a zene, de a magyarságtörténelmet, a földrajzot és a matematikát is kedveli.

– A román nyelv is közel áll hozzám, de inkább azért, mert pici korom óta megtanultam, és gyakorolom. Szeretem ezeket a tantárgyakat, mert sok érdekes dolgot tanulok belőlük. Két hangszeren játszom: a zongora a főszakom, a cselló pedig a mellékszakom. Naponta gyakorolok, vizsgák előtt pedig több órát is rászánok a gyakorlásra, hiszen a darabokat kívülről kell eljátszani, és mindez rengeteg időt és munkát igényel – tette hozzá.

Debóra több megyei és országos szintű szavaló-, nyelvhelyességi, mesemondó-, meseíró-, népdal- és zongoraversenyen bizonyított.

– Ezeken a versenyeken elért eredményeim is hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a pályázatot megnyerhettem. Hálás köszönetet mondok mindezekért a tanítóimnak, tanáraimnak, akik fáradságot nem ismerve tartották a felkészítő, különórákat a versenyekre, különböző alkalmakra – mondta.

A hetedikes diáklánynak nagyon zsúfolt a napi programja, kevéske szabadidejét sportolással tölti.
– Mindennap késő délutánig tart a tanítás, utána otthon tanulok, házi feladatokat írok, zenéből gyakorolok, hét közben alig van idő egyébre. A kis szabadidőmben, ami marad, szívesen hallgatok zenét, nagyon szeretek sportolni, többféle sportágat kipróbálni. Jelenleg úszok és szaladok, ha van rá alkalom, focizni is szoktam, és nagyon várom a telet, hogy járhassak sízni. Nyáron sokat kirándulok, táborozom – sorolta.

A hétvégéket Bukarestben tölti, ahol alkalmakként kántori szolgálatot is elvállal.

– Istenfélő, evangélikus családban nőttem fel. Pici korom óta részt veszek a szüleimmel együtt minden vasárnapi istentiszteleten és ezen kívül az egyházban minden megrendezett eseményen. Ezeken az alkalmakon rendszeresen énekelek, szavalok, zongorázom, és újabban orgonán is tanulok játszani.

Ahogyan elkezdtem zongorázni, természetes volt számomra, hogy a kántorizálást is megtanulom, hiszen ebben nőttem fel. Már egy éve tanulom szorgalmasan orgonán játszani az egyházi énekeinket és a gyönyörű zsoltárokat, és orgonán kísérem is az énekeket a gyülekezetben, amikor alkalom adódik rá.

Nagyon fontos számomra mindez, mert a tehetségemet Istentől kaptam, és a szerepléseimmel az embereket istenfélelemre és kitartásra akarom biztatni. Amit megtanulok az iskolában, azt átadom a templomban, ahogyan azt Reményik Sándor is olyan szépen hangsúlyozta: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”– emelte ki.