Fontos a lelki „elsősegélynyújtás”

A kézdivásárhelyi Búgócsiga Baba-Mama Klub júniusi meghívottja, dr. Dimény Edina pszichiáter szakorvos az Anya lelki változásai a szülés előtti, alatti és az ezt követő időszakban címmel tartott lelki „elsősegélycsomagot” az érdeklődőknek. A kétgyerekes szakember fontosnak tartja, hogy a várandósok és a kismamák megfelelő felvilágosításban részesüljenek a preinatális periódus alatt végbemenő testi változások mellett a mentális változásokkal kapcsolatosan is. Őt kérdeztük a fenti téma apropóján.
[reklam]

– Tudatában van-e minden kismama annak, hogy lelki változásokon fog keresztülmenni?
– A várandósság pszichológiai, szociális (életmódbeli) és biológiai változások összességét hordozza magában. Maga a női identitás bővül ki egy újabb szerepkörrel. Természetesen nem minden kismama tudatosítja ezeket a változásokat, illetve nem megfelelően fogadja el.

– Mit tud tenni a kismama, hogy zökkenőmentesen záruljon le ez a periódus?
– Kulcsfontosságú a hozzáállása. Továbbá a felkészülési, várandóssági folyamatban a testi-lelki harmonizáció, ráhangolódás, illetve a mentális „kapcsolatteremtés” a magzattal segít áthidalni a későbbi esetleges lelki zavarokat. Fontos szerepet játszanak azonban az őt körülvevő mikrokörnyezetben élő személyek (férj, családtagok, barátok), illetve szakemberek (családorvos, szülész-nőgyógyász, csecsemőgyógyász, pszichiáter).
– Kaphat-e külső támogatást családtól, szűkebb környezetétől? Hogyan segíthetik őt?
– A „külső segítség” nemcsak ajánlott, hanem kötelezőnek kellene lennie. A társas biztonság, az apa cselekvő jelenléte, a nyugodt, abúzusmentes (akár verbális, akár fizikai) családi környezet az egyik alappillére egy békésen lezajló terhességnek. További biztonságot nyújtó tényezők a társadalmi, anyagi biztonság (munkahely), egészséges magzat hordozása (szakorvos által utánkövetett terhesség), várandósság előtti mentális zavarok hiánya, lehetőségekhez mérten stresszmentes terhesség, megfelelő orvosi ellátást nyújtó rendszer, mely monitorizálja az anya fizikai és mentális változásait.

– Bár kellemetlen, de szükségszerű-e a lelki változás a baba–mama kapcsolat szempontjából? Mennyire viseli meg ez a pocaklakót?
– Mindenképp szükségszerű, hiszen az egész hormonális rendszer, amit a központi idegrendszer vezérel és hangol össze, várandósság alatt egy adaptációs folyamaton megy keresztül, mely során előkészíti, alkalmassá teszi az anyai szervezetet a magzat méhen belüli fejlődésére. Következésképpen minden változás kihat a baba méhen belüli életére.

– Mi történhet azokkal, akik nincsenek felkészülve ezekre a dolgokra, milyen súlyos kimenetele lehet?
– Nem beszélhetünk csupán a felkészülés hiányáról, mint rizikótényezőről. Közrejátszik többek közt az anya már meglévő genetikai hajlama bizonyos pszichiátriai kórképekre, amit a szülés indukálhat vagy súlyosbíthat. Felsorolnék pár említésre méltó, gyakoribb mentális zavart: postpartum blues, postpartum depresszió, mániás epizód, bipoláris zavar, postpartum pszichózis (evolúciójában súlyosbodhat és skizofréniába mehet át), szorongásos zavarok, pánikbetegség, evészavarok (bulimia, anorexia nervosa). Az időben nem észrevett és nem helyesen kezelt esetekben fennáll az öngyilkosság és csecsemőgyilkosság kockázata. Emellett a baba hiányos ellátása kognitív, emocionális és testi fejlődésében megmutatkozó visszamaradáshoz vezethet.

– Melyek a vészjelző tünetek? Kik észlelhetik és hogyan, kiktől kérhetnek segítséget?
– A baba iránti túlzott aggódás vagy túlzott érdektelenség, közöny, félelem, hogy bánthatja a babát, félelem a kontrollvesztéstől és a megőrüléstől. Sokszor az anya erős szégyent, bűntudatot vagy elszigeteltséget érez, melyek tovább rontják az önbecsülését. Elsősorban ezeket a jeleket azok a személyek észlelik, akik a kismamával együtt élnek. Nekik van a legfontosabb szerepük abban, hogy észrevegyék, és időben jelezzék, és ne minimalizálják a problémát. A szakellátásban az első láncszem a háziorvos, ő mérlegel, és esetenként továbbküldi pszichiáterhez a kismamát.

– Miben áll egy kismama mentális zavarának szakirányú kezelése?
– Az első lépés a sürgősségi kockázat kizárása. Mindenképp szem előtt kell tartani, hogy legtöbb esetben gyermekágyas és/vagy szoptató kismamáról van szó, emiatt a gyógyszeres terápia – amennyiben lehetséges – kerülendő. Enyhe, illetve középsúlyos esetekben megfelelő pszichoterápia elindítása a legcélravezetőbb; családterápia, ergoterápia, meloterápia, aromaterápia. A kezeletlen pszichiátriai betegség önmagában veszélyezteti a magzat egészségét, ami a rossz neonatális adaptációban nyilvánul meg. Ilyen esetben az anya egészsége az elsődleges szempont, ami, ha megköveteli a pszichotróp gyógyszer bevezetését, azt minimális dózisban kell adni monoterápiaként, és kötelező a beteg szoros utánkövetése. Fontos tudni, hogy ez nem életre szóló stigma, legtöbb esetben az eredeti egyensúlyi állapot visszanyerhető, visszaállítható.
Dr. Dimény Edina a Kézdivásárhelyi Municípiumi Kórház járóbeteg-rendelőjében végez szakrendelést. <<

Hodor Enikő