Főhajtás Katrosában

A vitézi hitvallás helyszínen való közös elmondását követően v. Szima Csaba elevenítette fel a 79 évvel ezelőtt bekövetkezett tragédiát, és mutatott rá annak néhány kevésbé ismert mozzanatára.

Többek között megtudhattuk, hogy az előrelátható veszteségek nagyságának mérséklése végett a 2. magyar hadsereget a szabályok által megengedett legkisebb létszámmal hozták létre és vezényelték a szovjet frontra. Állományát az egész ország területéről verbuválták a népességi arányok figyelembevételével. A katonailag leghasznosabb emberanyaghoz azonban nem nyúltak, mert azt a világháború utáni időkre akarta átmenteni a magyar katonai vezetőség. Az ily módon létrehozott III., a IV. és a VII. hadtesttől két-két könnyű hadosztályt mozgósítottak és ezeket további hárommal egészítették ki, szintén három hadtestbe csoportosítván őket. Később 2. repülődandár néven egy ezred erejű repülőcsoport, majd egy német hadianyaggal felszerelt páncélos hadosztályt is hozzájuk csatoltak. A 2. magyar hadsereg megszervezése 1942 áprilisában ért véget, amikor elkezdték a csapatok frontra történő kiszállítását, amit július 27-én bonyolítottak le 822 vasúti szerelvénnyel.

Szima Csaba hangsúlyozta, hogy összetákoltsága miatt a 2. magyar hadseregből hiányzott az összeszokottság, és a csapatszellem sem volt egységes. Ugyanakkor a már említett okból a magyar hadosztályokat csupán két gyalogezred alkotta, míg a németek, sőt, még az oroszok hadosztályai is három ezreddel rendelkeztek. Ezért is hívták ezeket könnyű hadosztályoknak. Gondot okozott továbbá a katonák ruházata is, mert a honvédség a rövid szárú bakancsot általánosította, ami nyáron a port, ősszel pedig a vizet engedte be. A felmerült szállítási gondok miatt viszont télen is ezt kellett használniuk a fronton harcolóknak, mivel a megfelelő ruházat csak későn érkezett meg, és akkor sem elegendő számban.

Mindezeket figyelembe véve jogos és megalapozott az a vélekedés, amely a német hadvezetés egyik nagy baklövéseként rója fel, hogy a parancsnoksága alá tartozó magyar katonákat olyan hosszú frontszakaszra osztotta be (208 km), és olyan nehéz feladattal bízta meg, ami teljes létszámú és sokkal jobban felszerelt hadosztályoknak is komoly megpróbáltatást jelentett volna – mutatott rá a szónok.

A történelmi visszatekintés után a szervezőkön kívül a Történelmi Vitézi Rend v. Dálnoki Veress Lajos törzsének sepsiszéki, bardoc-miklósvárszéki és brassó-négyfalusi képviselői, valamint a Vitézi Rend háromszéki törzse, a kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület és Lemhényi Ifjúsági Szervezet, Kászon község önkormányzata, a nyujtódi Kelemen Levente és Bartos Zoltán, illetve a kézdivásárhelyi Rákossy Előd helyezte el a kegyelet koszorúját az apostoli kereszt talapzatán.

A főhajtás méltóságteljes hangulatának megteremtéséhez a székelyruhába öltözött lemhényi Bodó Beáta és Simon Helén tanulók alkalomhoz illő szavalatai is hozzájárultak, himnuszaink eléneklésével ért véget.