Fesztivál a kereszt alatt

Milyen furcsa: fent, a magasban, az oltár fölött a szenvedő Krisztus, alant pedig, az oltár előtt az örömről, a boldogságról szól az ének. Lehet-e ennél felemelőbb, meghatóbb, mint ez a kép? A krisztusi szenvedésből fakadó örömnél nincs megnyugtatóbb, nincs bátorítóbb, s miközben a felcsendülő gyönyörű dallamok elringatnak, a Megváltó erőt sugároz felénk, hitet ver belénk, mintegy bizonyságául annak, hogy az Ő áldozatvállalása felemel bennünket, megerősít emberségünkben, figyelmeztet, hogy egymás mellett és egymásért élni, egymás örömében megmártózni, egymás bajait akár fel is vállalni lelki nagyságunk bizonyságai.

Ilyen gondolatok jártak az eszemben, miközben hallgattam a sorra fellépő kamarakórusok lenyűgöző számait, ismert és kevésbé ismert szerzeményeket. A pár nappal ezelőtt tartott nemzetközi ökumenikus kamarakórus-fesztivál XVI. kiadására most is a sepsiszentgyörgyi Krisztus király római katolikus templomban került sor, s mint mindig, itthonról és távolabbi településekről jöttek kis létszámú kórusok, főleg azok, amelyek már korábban is jelen voltak e színes felvonulásban. Az idén is a házigazda szerepét vállaló, éppen huszadik évfordulóját ünneplő Laudate kamarakórus és kamarazenekar műsora mellett örülhettünk a kézdivásárhelyi kantai Szentháromság-templom kórusa, a szemerjai református dalárda, a székelyudvarhelyi Musica Sacra kamarakórus, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus teljesítményének. És jelen volt idén is a komlói pedagógus kamarakórus, amely évtizedénél is régebb csatlakozott ehhez a rendezvényhez, s ez ad tulajdonképpen nemzetközi jelleget a fesztiválnak.

Az előadott művek változatossága, Mozart, Bach, Telemann, Nystrom, Mason, Dvorak, Webbe gyakran hallott zenéje és a kevésbé jártasak számára ismeretlen szerzemények mellett szívesen tapsoltunk a magyar zeneszerzők alkotásainak, Kodály, Bárdos, Orbán György, Szigeti Gyula, Werner Alajos, Udvardy László dalainak. S hadd említsük meg a visszatérő karnagyokat: Fórika Balázs, Sipos Zoltán, dr. Szabó Szabolcs, Rózsa Imre. Külön szólok Lőfi Gellértről, aki nem csupán továbbvivője a Laudate karnagyi teendőinek, hanem e rendezvény szervezője, levezetője, s mint a templom énekvezére, szálláscsinálója is a messziről érkezőknek. A nap folyamán bebizonyosodott, hogy kiváló gitáros is a hegedű és az orgona, zongora mellett, a későbbiekben pedig jó pincérként is helytállt.

A Laudate kórus tehát éppen most húszéves, ez alkalomból tetszetős kiadványt is szerkesztettek, s a kórus legjobb számait bemutató kislemezt is csatoltak hozzá. A templomi rendezvény záró száma igazi csemege volt: a kórusok közösen énekelték el Kodály Zoltán Jövel Szentlélek Úristen című ünnepi szerzeményét. A végén emléklapokat, az ünnepelt kórusnak kis emléktárgyakat adtak át a meghívottak.