Félrevezetés és valóság

Az Ószövetség szerint a vadászok azok, akik az élet fenntartásához járulnak hozzá, a középkorban pedig a jónak a megtestesítői voltak, akik küzdöttek a gonosszal –emlékeztetett Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek Budapesten, a Vadászati Világkiállítás megnyitóján celebrált szentmisén. Ezt követően pedig dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes rámutatott, hogy vadászat és vadgazdálkodás nélkül ma már nem tarható fenn az erdő és a mezőgazdaság egyensúlya, de a vadvilág sokfélesége sem. Íme, két, az élet különböző területein tevékenykedő személyiség által megfogalmazott, de egybecsengő megállapítás, amely a vadászat fontosságára hivatott terelni a közvélemény figyelmét.

Az elhangzásuknak csak örülni lehet, mert a tisztánlátás végett égető szükség van az ilyen és hasonló bátor állásfoglalásokra. A mesterkedések által félrevezetett és megbolydított világunkban ugyanis hagyományos értékrendünk a viszályára fordult, a jót akarás paravánja mögött megbújó sötét erők az emberi hiszékenységből politikai tőkét és hasznot kovácsolnak. Így vált az egyébként égetően szükséges környezetvédelem is a hatalom megszerzésének és gyakorlásának egyik eszközévé.

Amikor ezt kijelentjük, nem az emberi kapzsiság által veszélyeztetett természet megmentésén fáradozó, elkötelezett aktivisták tevékenységére gondolunk és az őket követő jóhiszemű emberekre sem, hanem az árnyékukban meghúzódó, pártokba tömörülő politikai kalandorokra. Azokra, akik szemet hunynak például a bálnák, elefántok és orrszarvúak üzleti érdeken alapuló tömeges irtása fölött, de tiltakoznak a településeken és mezőgazdasági területeken garázdálkodó medvék kilövése ellen. Még akkor is, ha ezzel emberek életét és megélhetését sodorják veszélybe.

Ki kell mondani tehát hangosan és határozottan, hogy a bukaresti és brüsszeli bürokraták is hallják, hogy az évezredes hagyományokon és ma már tudományos alapokon nyugvó vadászat, a természeti egyensúly megőrzésének nélkülözhetetlen elemét képezi. Már csak azért is, mert egyes nagyvadaknak az adott életterében nincs olyan ellenfelük, amely az állományukat megfelelő keretek között tartaná, így ökológiai lánc részeként ez a szerep az emberre hárul.