Félreállítva itthon és otthon

A szerzővel lapunk munkatársa, Bedő Zoltán közíró beszélgetett. A jelenlévőket az eseménynek otthont biztosító Kónya Ádám Művelődési Ház részéről Jakab Árpád karmester köszöntötte.  

„A közmondás szerint hallgatni arany. És valóban, arany volt hallgatni a szocialista rendszerben és hallgatni arany ma is. Gyöngyön meg lehet élni hallgatásból, attól függ, hogy ki, hol és mit hallgat el. Hallgatni arany, de az sem mindegy, hogyan szólalunk meg” – jelentette ki Czegő a találkozó elején és a Bedő Zoltán kérdéseire adott válaszaiból az is kiderült, hogy a megállapítását mire alapozza. A kommunista diktatúrát nyögő Romániát ugyanis az egyenes fogalmazásáért, az igazság kimondásáért, a magyarsága megéléséért és a nemzete melletti kiállásáért kellett elhagynia. Az őt befogadó, általa akkor mostohaanyának nevezett országban pedig szintén ezért bélyegezték „csurkistának” és „horthystának” a rendszer bukását követően. Ráadásul a billog ráütése után megvonták a közlési jogát, többé egy sorát sem közölték.   

A társalgás folyamán kiderült továbbá, hogy Czegőben több mondanivaló szorult annál, amit költőként meg lehet fogalmazni és ki lehet fejezni. Egy regényben ugyanis több esemény, cselekmény „kerül szószékre, mint versben.” Ezért nyúlt a próza eszközéhez is, esetében viszont a két műfaj egyensúlyban van egymással, egyik sem kerekedett a másik fölé. „Együtt élnek békésen, ahogy nemzetekhez is illene.”    

„Miért haragosak a harangok?” – kérdezte Bedő a baróti Tortoma Kiadónál 2020-ban megjelent verseskötet címére (Haragos harangok) utalva. A válaszában Czegő kifejtette, mert a nyakunkba szakadt nagy baj ellenére, vagyis amikor „idegen szemetel vénséges templomainkban” hallgatásra vannak ítélve. Annak ellenére is, hogy Székelyföldön ilyenkor félreverik őket. Mert nem szólhatnak meg és úgy, ahogy mifelénk ebben a helyzetben ez elvárható. Hiszen „összhangban kell beszélni, egy kórusban kell énekelni, nem pedig össze-vissza zagyválni,” amint ez napjainkban még az erdélyi magyar irodalomban is előfordul. A szerző pedig ebbe nem nyugodhat bele, ugyanis amint az általa felolvasott címadó versében fogalmaz: „eltelt az ideje hallgatag harangnak.”

Az ARTprinter Könyvkiadónál Anyakönyvi kivonatok címmel ugyancsak 2020-ban nyomdafestéket látott prózai kötetét Czegő Zoltán, az eddig Magyarországon és Erdélyben megjelent „erkölcsi és közéleti tanulmányok, publicisztikai írások” válogatott gyűjteményeként határozta meg. Ezek egyikébe például, a saját magyarországi vesszőfutását is belefoglalta.

A szerzőtől mindkét könyv beszerezhető.