Felelősség és lehetőség

A végzősök jelenlétében, éppen gyakorlati államvizsgájuk napján, Illyefalván tartották meg a kihelyezett tagozat alapítói azt a sajtótájékoztatót, amelyben visszatekintettek az idáig vezető küzdelmes útra: dr. Zsebe Andrea, a Semmelweis Egyetem dékánja, Feketéné dr. Szabó Éva, az egyetem stratégiai fejlesztésének és a konduktor-alapképzésnek a felelőse, illetve Kató Ibolya, az erdélyi képzés kezdeményezője, a Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány (KIDA) ügyvezetője a nehézségek mellett sok örvendetes eredményt is felsorakoztathatott.

A tízezer mérföldes út első lépései

A házigazdaként először megszólaló Kató Ibolya áttekintette azokat a szociális projekteket, amelyekben az alapítvány az évek során részt vett: ezek sora igen hosszúra nyúlt és a szegény sorsú gyerekek támogatásától a gyermekfalun át, a 19. évében járó mentálhigiénés képzésig, mely a Károlyi Gáspár Református Egyetem kihelyezett karaként működik Illyefalván, sok mindent magába foglalt.

A KIDA az akkor még különálló Pető András Főiskolával is azért vette fel a kapcsolatot tíz éve, mert egy hiánypótló képzést szerettek volna általa Erdélybe hozni, magyarázta Kató Ibolya, ám kezdetben nem volt nyitottság erre a felsőoktatási intézmény részéről. 2014 májusától azonban sikerült magyar állami támogatást nyerni ahhoz, hogy évente 2–3 alkalommal az anyaországból idelátogató konduktorok időszakosan foglalkozzanak a központi idegrendszeri sérüléssel élő, mozgáskorlátozott gyerekekkel és felnőttekkel, és amikor 2017-ben a főiskola betagozódott a Semmelweis Egyetembe, élére pedig Zsebe Andrea került, akkor a képzés kiépítése is megkezdődött.

„A magunk eszközeivel a nemzetegyesítésért”

2014–2019 között 152 konduktor 2594 napon végzett Illyefalván fejlesztő munkát, ezalatt 1054 felnőttel és gyermekkel foglalkoztak. A magyar kormány töretlen támogatásával az elmúlt hét évben ugyanez a rehabilitációs módszer már Erdély hét városában hozzáférhető: Illyefalván kívül Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Gyergyóban, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Nagyváradon.

Mint Zsebe Andrea elmondta, a konduktív ellátás, majd a konduktorképzés kiterjesztése a határon túli magyarlakta területekre a módszer fennmaradása szempontjából is fontos volt, de még inkább szükséges azért, hogy ne csak a budapestiek férhessenek hozzá a terápiához, illetve ne hagyják cserben azokat a Budapesttől távoli gyermekeket, akiknek bár csak bizonyos időközökben, de eddig sikerült segítséget nyújtani. Így 2017-ben indult el a képzés az illyefalvi központban, összesen 29 személy tanulja most a nagy részben gyakorlatorientált konduktív terápiát, az első évfolyamnak június 15–16-án Budapesten lesz az elméleti vizsgája, július 2-án pedig megkaphatják diplomájukat egy világhírű, 250 éves egyetemen.

Nagyon szigorú vizsga lesz, magyarázta Feketéné dr. Szabó Éva, hiszen egy konduktornak nagyon sok szakemberrel kell kompetens, hiteles módon kommunikálnia, ugyanis a központi idegrendszeri sérüléssel élők klasszikus értelemben nem gyógyíthatók, tünetegyüttesük pedig nagyon komplex lehet, és az életminőség javításában egy egész szakember-csapatnak kell része legyen. Mivel nagyon sokféle terület érintett lehet (az idegrendszer, a mozgáskoordináció, a kommunikáció) a pácienseknek folyamatos segítségre van szükségük, amelyhez szükséges a szakemberek együttműködése: gyógytornásznak, ortopéd vagy sebészorvosnak, logopédusnak stb.

Mi lesz a nyolc zsúfolt féléves képzés után?

Mindezt megelőzte az, hogy a képzés egész folyamán mindenkinek nagyon rugalmasnak kellett lennie, az oktatás szervezőinek is folyamatosan kellett alkalmazkodniuk egyrészt az itteni hallgatói csoport különbözőségéhez, aztán a járványkörülményekhez, mindez pedig végül viharos fejlődést, sok nyereséget is eredményezett.

Az illyefalvi végzősök – a magyarországiakkal ellentétben, akik többnyire frissen érettségizetten jelentkeztek az egyetemre – jelentős pedagógiai és munkatapasztalattal kezdték meg tanulmányaikat, ennek előnyeit igyekeztek kihasználni a képzők is a tananyag átszervezésével is. Végzett szakemberként csupán azzal kell szembenézniük, hogy a konduktor mint foglalkozás egyelőre nem szerepel a hazai szakmajegyzékben. Ehhez az alapítványt akkreditáltatni kellett mint szociális tevékenység végzésére jogosult szervezetet, majd a Pető-központban biztosítani kell a folyamatos rehabilitációs tevékenységet, ezután következik a szakma akkreditálása. Mint Kató Ibolya elmondta, nincs kétsége afelől, hogy ez sikerülni fog, hiszen a mentálhigiénés képzéssel is sikerrel jártak.