Félelnöki hétpróba

Elnézve a végrehajtó hatalmat felemészteni látszó, az országház pulpitusán már dulakodásig fajuló belpolitikai válságot, „a demokrácia fesztiválját”, ahogy azt Ludovic Orban, az események egyik főszereplője és katalizátora nevezi, könnyen elhatalmasodhat bennünk az a meggyőződés, hogy a Stanomir-jelentésben a román parlamentáris demokráciával szemben megfogalmazott fenntartások helyénvalóak voltak, és ismét beigazolódtak. Hogy a román politikai kultúra adottságait figyelembe véve (az ideológiai meggyőződéseket rutinszerűen felülíró hatalmi ambíciókat és politikai pragmatizmusokat, a párt- és frakciófegyelem krónikus hiányát, a képlékeny pártrendszert és annak ingatag talaján egyensúlyozó mindenkori törékeny parlamenti és így kormánytöbbséget) és az ország kormányozhatóságát szem előtt tartva jó döntés volt a félelnöki rendszert hozó alkotmányreform, mely a végrehajtói hatalmi ág hőn áhított stabilitását és kiszámíthatóságát az államelnök kontrollal kívánta biztosítani.

Ám tudva az államfő minden kétséget kizáróan alkotmányos, ám tevékeny hozzájárulásáról a karneváli hangulatú jobboldali koalíciós válsághoz, inkább úgy tűnik, hogy a félelnöki rezsimtől várt jótékony hatás elmaradt. Hiába az új intézményes keret, a hatalmi ágak új architektúrája, a politikai bizonytalanság állandó lételeme maradt a román politizálásnak. Az erősebb államfővel a demokrácia-képlet nem stabilizálódott, éppen csak egy újabb szereplővel bővült, s míg a mindenkori államfő egy a „gyarló” választott pártpolitikusok között, ilyen minőségében lehetetlen elvárás és küldetés, hogy eltekintsen az őt jelölő pártszervezet saját, jól-rosszul felfogott érdekétől, főleg alkotmányos kísértés mellett, ha legfőbb közméltóságként már intézményesült hatalma van a kormány és a parlamenti többség működése fölött.
Pedig a parlamentben kirobbant válságot éppen ez, a lábait az országházba lógató elnöki hatalom váltotta ki, mikor beavatkozott annak szuverenitásába és a kormánykoalíciót adó pártok belső viszonyaiba. Így Iohannis és a félelnöki rezsim hétpróbája – a stabil parlamenti többség fenntartása nem más, mint a saját maga gerjesztette politikai krízis tűzoltása. Reméljük, elődjéhez képest most nagyobb sikerrel.

Pozsony János Csaba