Fel a fejjel!

A magyar kézilabda-válogatott világbajnoki 10. helyét sokan eldramatizálják, pedig a „szitu” alig-alig különbözik ahhoz viszonyítva, hogy mi volt az elvárás.

Botos László

2019. január 28., 00:232019. január 28., 00:23

A helyosztós mérkőzés, valamint a végső helyezés között valójában néhány gól a különbség. Hogyha egyfelől Egyiptom kevesebbel győz (vagy nem győz) Tunézia ellen, és ha Norvégia nem „üti” kilenccel a magyar csapatot, ma talán a válogatott bírálói is lelkendeznének. Az persze más kérdés, hogy az utolsó csoportmérkőzésre készülve a szakvezetés „sportbabonából” tételesen elutasította azt a számolgatást, hogy esetleg Norvégiától hány góllal szabadna kikapni. Pedig ezen múlott. Egy 30–25 vagy 35–30 örömteli vereség lett volna, a 35–26 nem az. De még ez sem szégyen egy olyan Norvégiával szemben, amely később az elődöntőben 31–25-re lelépte az aranyra aspiráló társházigazda Németországot. A magyar csapat 9 gólos veresége annyit jelez, hogy az 1–4. helyek még nagyon távoliak. Az 5–8. helyekről azonban lehet s érdemes álmodozni.

Paradox módon a magyar férfi kézilabda-válogatottnak majdnem ugyanannyi esélye van a tokiói olimpiára kijutni, mintha most helyosztós célját elérte volna. Szerencsés külső körülmények kínálnak továbbra is lehetőséget a nagy célhoz. „Csupáncsak” három alapfeltétele van ennek: 1. a 2020. januári Európa-bajnokságon a Dánia, Norvégia, Franciaország, Németország, Svédország, Horvátország, Spanyolország hetesből kerüljön ki az aranyérmes vagy az ezüstérmes is (amennyiben a vébét és Eb-t ugyanazon csapat nyerné); 2. Afrika bajnokságát nyerje meg Egyiptom, 3. a Pánamerikai-bajnokságon győzzön Brazília. Nos, mindhárom feltételhez igen szépek az esélyek, a mai papírforma éppenséggel száz százalékos.

A kettő plusz egy feltételhez az adta az alapot, hogy Egyiptom lett a 8., Brazília a 9. a világbajnokságon. Márpedig mindkettő kijuthat egyenes ágon az olimpiára, így selejtezős helyüket Magyarország kapná 2020 tavaszán. Úgy legyen, megvárjuk!