Falvaink kezdetei

B. Kovács András

2017. május 11., 00:262017. május 11., 00:26

A háromkötetes Székelyföld történetének idevágó fejezetéből az derül ki, hogy a betelepedést (12. és 13. század) kísérő falualapítás körülményeit, korát és eredményeit egyelőre sűrű homály fedi. Örvendetes, hogy némi kihagyás után a kutatás ismét beindulhatott, a tanulságok leszűrését azonban az adatok viszonylag gyér volta akadályozza. Benkő Elek régész fölöttébb óvatos fogalmazásban összegezi, amit kollégái és ő maga eddig el tudott végezni egy átfogóbb kutatás során Keresztúrszéken, mely a Küküllői dombvidék és az előkárpáti övezet határán fekszik.

A régészeti terepbejárás itt arra az eredményre vezetett, hogy a korábbi avar-szláv (7-9. századok) településhálózat és a későbbi magyar és székely falufejlődés között nem mutatható ki kapcsolat, azaz az Árpád-kori települések a korábbiaktól függetlenül alakultak ki. Az állatcsontleletek elemzése arra vall, hogy szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket, sertéseket neveltek a gazdaságokban. Maros- és Udvarhelyszék nyugati peremvidékein a székelység előtti magyar népesség meglétére utaló nyomokat találtak. A ma sokat emlegetett tízesek korábbi szerepét Benkő Elek óvatosan kezeli, ennek Árpád-kori kérdései ma még nem kellőképpen tisztázottak.

Háromszékről írja: a székely betelepedés előtti, kora Árpád-korra nyúlnak vissza egyes települések gyökerei itt is, például a Sepsiszentgyörgytől délre fekvő Kilyénben tártak fel ilyen nyomokat, ilyen lehetett a mai megyeszékhely és Gidófalva határába olvadt egykori, elpusztult Bedeháza falu is. Az itteni szláv eredetű helységnevek (Lisznyó, Polyán, Kovászna stb.) kapcsán megjegyzi, hogy a leletek nem bizonyítják itt sem a korábbi településfejlődés zökkenőmentes folytatódását, döntő fordulatot a kora Árpád-kori magyar betelepedés hozhatott. Érdekes, amit a tatárjárás (1241) hatásáról mond: a székelyek mozgékonysága jórészt kivédhette a nagy katasztrófát, az emberveszteség itt alighanem nem volt akkora, hogy sok helység elnéptelenedésével járjon.

A régészek különben úgy találták, hogy a korai magyar lakóház a Székelyföldön az egysejtű, négyszögletes, félig földbe ásott építmény volt, melyet kerek alaprajzú kemence fűtött. (folyt. köv.)