Ezekért az emberekért valaki felelős

Csíksomlyó, tűz, összefogás. És holnaptól kezdődik minden elölről?

Egész közösségek élnek egy kőhajításnyira tőlünk legmélyafrikaibb szinten. Azok, szerencsétlenek leszednek egy gyümölcsöt, ha látnak egy ehető burjánt, leszakítják, ha ehető élőlényre lelnek, elfogják, leütik, megeszik. Hogy a házuk körül termesszenek növényeket és tartsanak állatokat, addig nem jutottak. Hiába dugjuk struccként fejünket a homokba, vannak honfitársaink, akik így élnek: hóvirágszezon? Azt szedik, majd nárciszt, eladják. Na és, ha védett növények? Gombaérés ideje? Gombásznak. Beérik a makk? Összegyűjtik, továbbadják az állattartóknak. Virgács, fagyöngy, van az is. Mennyit kereshetnek naponta, rendőr elől szaladva? Rendes munkával tízszer ennyit lehetne. De ki tanítja erre őket?

Ezt műveli az egész család, a gyerekek még annyira sem mennek iskolába, mint máskor. Őrület, hogy az egységes, „integrált” oktatási rendszer nyelvtani kucifántokkal és zárójeles feladványokkal tömi olyan gyerekeknek a fejét, akiknek a hasuk korog, és nem is értik, mi a munka. Én átadnám a nevelésüket Böjte Csaba atya kezébe, a harmadik nemzedéket csodálná az Európai Unió, addig hadd pattogjon, ha jobb dolga nincs.

Magyarországon téma a Makovecz-katedrális terve. A nagy építész végrendeletféle álma, budapesti templom. Szeretem a kiegyensúlyozott gondolkodást. Makovecz nagy tervező, rendben van. De el kellene dönteni, minek-kinek lenne a katedrális. Az emlegetett párhuzam, a barcelonai Sagrada Familia? Turistáknak csemege, páratlan remekmű. Csakhogy egy okkultista, kábítós, szabadkőműves Gaudi tervei szerint épült, telis-tele pogány elemekkel. Makovecz is könnyedén keveri a keresztény alapot a Steiner-filozófiával és mindenféle táltosi bárminek, csak kereszténynek nem mondható teóriákkal. Isten Igéje hol lesz?

Magyarországon (is) a hitetlenség mértani hatványban terjed. Én elhiszem, hogy a milliárdokba kerülő katedrális felavatásán ott lennének az építését szorgalmazó politikusok és közéleti személyiségek, de azután?

Sok évvel ezelőtt egy nagyvárosban egy esperes büszkén mutatta temploma új, díszes kapuját: harminc konfirmálója volt, azok részéről ajándék. És a harmincból hánnyal találkozott még a konfirmálás után a templom falain belül?

Beszéljünk inkább másról...