Évértékelő a megyei tanácsnál

A megyei önkormányzat nem csak fizikai, hanem közösségi szinten is fejleszti a megyét – mondta Tamás Sándor.

– Mi nem elköltjük, hanem értelmes dolgokra használjuk fel a pénzt. Egyfelől fizikai dolgokra: út, híd, kórház; másfelől szellemi dolgokra, hiszen kell tudnunk azt, hogy kinek építjük ezeket, magyarán közösséget kell szervezni – hangoztatta a megyetanácselnök, aki szerint ez egy „hivatás”, amit „nem lehet napi nyolc órában elvégezni”.

Kifejtette: nem a létező költségvetési év szerint dolgoznak, hanem programokra próbáljuk „felfűzni” a pénzt. Ilyen a vidékfejlesztési program, amelyben 25 ezer lejt adnak kisebb fejlesztésekre, és arra ösztönzik a helyi közösséget, hogy (legalább) kétszerezzék meg az összeget, s ötvenezer lejből „már lehet kezdeni valamit”, rendbe lehet tenni egy kultúrházat vagy orvosi rendelőt. Az elmúlt tíz évben egymillió eurót fordítottak helyi fejlesztésre.

A tavalyi „jó költségvetésű évben” vásároltak többek között egy 60 millió tonna követ „tartalmazó” kőbányát Málnáson, befejezték a kommandói víz- és csatornahálózatot, ugyanott létrehoztak egy hatvan személy befogadására alkalmas központot, egy új iskolát, mellette egy százfős konferenciatermet. Tavaly is mintegy ezer gyereket vittek ki a lécfalvi hulladéklerakóba, hogy szembesüljenek azzal, milyen „irdatlan mennyiségű” szemét van, mert ez befolyásolja hozzáállásukat.

Tovább építették a víz- és csatornahálózatot, az a cél, hogy tíz év alatt a lakosság 95%-nak legyen ilyen (most kb. 55%-nál tartunk). Támogatták a megyei és a többi városi kórházat, tovább emelték a pályázati alapot a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek számára (az összeg tíz év alatt a tízszeresére nőtt), népszerűsítették az egyre növekvő turizmust (a cél, hogy 2030-ra a Háromszékre látogató turisták száma meghaladja az egymilliót). A megyei tanács összerdélyi feladatokat is felvállalt akár a kapcsolatok (szórványtevékenység), akár a kultúra (a Székely Nemzeti Múzeum kiadványai, az Erdélyi Magyar Művelődési Központ) vagy a rendezvények (Székely Vágta, fogathajtás, stb.) terén.

Az elnök és alelnök cáfolta felvetésünket, mely szerint a rétyi fafeldolgozó üzemen és a lohn-rendszerű, olcsó munkaerőt kereső nadrággyárakon kívül gyakorlatilag semmi sem épült a megyében az utolsó 10-15 évben. Azt mondták: az építkezési engedélyekből is látszik, hogy ha nem is voltak „mamutberuházások”, de kisebb-nagyobb vállalatok „sokféle fejlesztést hajtottak végre”. Hogy pontosan miben állnának ezek, arról egy későbbi időpontra ígértek tájékoztatást. A magasabb szintű munkaerőt igénylő, jobban fizető beruházások elmaradásának oka a képzett munkaerő hiánya lehet, ami nem a megyei tanács hatásköre – hangzott el.