Évértékelés a Haszmann Pál Múzeumban

Nem csupán Háromszéken, az egész magyar nyelvterületen ismert mára a csernátoni Haszmann Pál Múzeum neve, tevékenységei. Az ott zajló sokrétű munkába pillanthatunk bele a Dimény-Haszmann Orsolya muzeológussal folytatott beszélgetésnek köszönhetően.

– Visszatekintve az elmúlt évre, melyek voltak a legnagyobb eredmények, megvalósítások?
– Nagyobb és szükségszerű munkálat volt az 1726-os bélafalvi székely ház újrazsindelyezése anyaintézményünk, a Székely Nemzeti Múzeum anyagi támogatásával. Kétnyelvű eligazító táblák készültek Damokos Csaba dizájner tervei alapján a székely házak és a malom mellé, a mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény tárgyaihoz is. Folyamatos munka a gyűjtemény korszerű felleltározása, e téren tavaly jelentős előrelépések történtek, és folyamatos a tárgyak digitalizálása is. Ehhez kapcsolódik az intézményben zajló tudományos munka, több tudományos konferencián vettünk részt. Kiemelem az első világháborús vándorkiállításunkat, amely most testvérintézményünkben, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeumban látható.

– Rendszeresen jelentkezett az intézmény táborokkal, kiállításokkal, kézműves foglalkozásokkal, könyvbemutatókkal stb. Hogyan, milyen szempontok szerint áll össze egy egész éves program?
– Ezek a rendezvények mind gyűjteményünket, illetve a múzeumot népszerűsítik, következetesen biztosítva az utánpótlást látogatóink tekintetében. Ez az egyik fő szempont a tervezésnél, egy másik pedig a változatosság, a kitekintés minden olyan kulturális területre, ahol érdekes dolgok történnek, illetve hagyomány és újítás dinamikus, rugalmas kapcsolatának megteremtése a programok kialakításában.

– Ebben az évben várhatóan milyen nagyobb szabású események zajlanak majd? Melyek azok a jól bevált, már hagyománynak örvendő tevékenységek, amelyek folytatódnak, illetve milyen újdonságok vannak tervben?
– Mind a jeles napokhoz kapcsolódó foglalkozásokat, mind a diákvetélkedőt, a táborokat, a hagyományos mesterségek oktatását, tehát a lényeges fontosságú múzeumpedagógiai sort, mind a könyvbemutatókat, előadásokat, koncerteket folytatjuk. Idén 45 éves lesz az intézmény, teljes rendezvény- és programsorozatunk tiszteletadás az évforduló előtt, és lesznek ennek jegyében kiemelt rendezvények, például a négy és fél évtizednyi működésre rávilágító kordokumentum-kiállítás, de ünnepi különszámot tervezünk a Csernátoni Füzetek című időszakos kiadványunkból is. Ugyancsak kiemelt rendezvényünk idén a KaPoCs, amely összeköt – Élő népművészet a Kárpát-medencében. A várakozásainkat is meghaladó mértékben kedvelt Csernátoni Burrogtató idei kiadását is újabb érdekességekkel, meglepetésekkel telinek tervezzük szeptember 15-re.

– Számokról is beszélhetünk? Hány rendezvényt, látogatót jegyeztek? Milyen az intézményi felépítés, hány munkatárs tartja életben az intézményt?
– Éves eseménynaptárunkban 15 rendezvény van előrelátva, ezek közül négy nagyrendezvény, a többi a jeles napokat, ünnepeket követő, jól bejáratott múzeumpedagógiai és családos program. A legnagyobb résztvevőszámot a Csernátoni Burrogtató hozza, alkalmanként közel ezer személyt jelent. A múzeum éves látogatottsága 15 ezer főre tehető, mozgalmasabb mindig a tavasztól késő őszig terjedő időszak. Mindazt a munkát, amit a közel kéthektáros kert ad, a rajta levő felbecsülhetetlen értékkel együtt, hivatalosan négyen látjuk el, én és három unokatestvérem, Gabriella, László és Lajos vagyunk a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazottai. Gyakorlatilag viszont majdnem az egész család kiveszi valamilyen módon részét a munkából. Anyaintézményünk és fenntartónk, Kovászna Megye Tanácsa mindig támogat, de a múzeum mellett működő kulturális egyesület segítségével pályázati forrásokat is mozgósítunk, állandó támogatóink a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány. Szeretném a magam és munkatársaim nevében megköszönni nekik, valamint azoknak is, akik az eltelt évtizedek alatt önzetlenül segítettek, gyarapították a múzeum gyűjteményét.