Érsekké nevezték ki a kézdivásárhelyi Kovács Gergelyt

A Romkat.ro erdélyi egyházi portál rámutat: a Szentszék Márton Áron püspöki kinevezésének 81. évfordulóján hozta nyilvánosságra Kovács Gergely kinevezését. Az új érsek 1968-ban született Kézdivásárhelyen, ott is érettségizett. Teológiai tanulmányait 1987-ben Gyulafehérváron kezdte, majd 1990-ben Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként folytatta a Gregoriana és a Lateráni Pápai Egyetemen. Bálint Lajos érsek szentelte pappá szülővárosában 1993. július 3-án. Római tanulmányait egyházjogi doktorátussal fejezte be 1996-ban. Egy évig Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János-plébánián tevékenykedett segédlelkészként. 1997 augusztusában visszatért Rómába, ahol a Vatikán kulturális minisztériumának számító Kultúra Pápai Tanácsának a szolgálatában állt, 2004 óta irodavezetői minőségben. 2000 júliusától pápai káplán.

Kovács Gergely 2012 februárjától képviseli a Szentszéknél posztulátori minőségben Márton Áron szentté avatási ügyét. Számos Márton Áronról szóló kiadványt szerkesztett, idén 17. alkalommal szervezett Márton Áron-zarándoklatot a püspök életének erdélyi helyszíneire, és negyedszer vezetett zarándoklatot Doberdóba, ahol Márton Áron katonaként szolgált az első világháborúban – írta a Romkat.ro. Kovács Gergely felszenteléséig Jakubinyi György apostoli adminisztrátorként vezeti a főegyházmegyét.

Alább egy részletet közlünk Kovács Gergely atyának a 2013-as Székely Kalendáriumnak adott interjújából:

„Én addig vagyok Rómában, ameddig Jakubinyi érsek úr akarja. A gyulafehérvári egyházmegye papja vagyok, velem az érsek rendelkezik. Az egyházban nincs demokrácia. Én, amikor pap lettem, tudtam, hogy engedelmességgel tartozom az érsekemnek. Nem azért vagyok ott, mert pályáztam erre az állásra, vagy mert olyan ügyes és okos lennék, hanem azért, mert az érsek úr így döntött. A katolikus egyházban civil értelemben nincs karrierépítés, a katolikus papok továbbtanulási ambícióit az érsek támogatja. Megnézik milyen szakértőkre van szükség, és akiről úgy gondolják, hogy jó szakember lesz belőle, elküldik továbbtanulni. Engem például annak idején Németországba küldtek ki egyházjogot tanulni, olyan körülmények között, hogy a nyelvet egyáltalán nem ismertem. Rómába is úgy kerültem ki, hogy nem tudtam olaszul, de hamar megtanultam. Aztán elküldtek Marosvásárhelyre segédlelkésznek…

Bennem fel sem merült, hogy én milyen jó szakember vagyok, hogy nekem például tanítani illene. Megköszöntem a bizalmat, és mentem. Ha az érsek úr azt mondja, hogy a legutolsó kicsi faluba megyek ezzel a tudásommal, akkor én oda megyek. Oda is viszem magammal az eszemet, és a hibáimat is. Mindenhol ugyanaz az ember vagyok. Rómában is, itthon is.”