Érettség-érettség

Sok, talán túlzottan sok szó elhangzott és elhangzik még az idei érettségi vizsga kapcsán. Érthető: sok minden múlik azon, hogy a vizsgára álló fiatal idejében kezébe kaphassa a sikeres megmérettetésről tanúskodó oklevelet, vagy várnia kell még rá, mert nem sikerült elérnie a bűvösnek számító hatos általános érdemjegyet. Egy biztos: ennyire kiszámíthatatlan, átláthatatlan, a szerencse kerekének fordulatszámától függő soha nem volt ez a vizsgálat, mint az utóbbi esztendőkben. Célzatosan írtam vizsgálatot és nem vizsgát, mert mind a szülők, mind a tanulók, de leginkább a pedagógusok olyan „reszketve”, lelkileg megterhelten várják ezt a számonkérést, mintha a szigorú törvény előtt kellene számot adniuk arról, mit, hogyan készítettek elő erre az alkalomra.

Sajnos, az ostor általában a pedagógusokon csattan, tőlük kérik számon a sikertelenséget, s érdekes módon egy dolog mindig elmarad a mérlegelésben: a diák felelőssége. Évekkel ezelőtt az egyik, általam is tanított osztályból egyetlen tanuló számíthatott arra, hogy biztosan sikeresen szerepel a végső számonkérésen, ám egy-másfél hónappal a befejezés előtt hárman még ráhajtottak. Sikerült a vizsgájuk, és különórák nélkül! Ám ők az utolsó száz méteren lemondtak a bulikról, a kirándulásokról, a felesleges időtöltésről, még megsegítő órákra is eljártak az iskolába!

Sokan vannak, elsősorban szülők, akik nem figyelnek arra, vajon gyerekeik eleget tesznek kötelezettségeiknek, tartják a lépést a követelményekkel? Mert akárhogy forgatjuk a szót, azért iskoláról van szó, ahol vannak kötelezettségek, némi fegyelem és rend. Az egyre többször ismétlődő sikertelenségek egyik oka, amit sokan – én is – leírtak már, hogy túl sok intézményt, szervet, szervezetet, csoportot, csapatot rászabadítottak az oktatásra, úgyszólván a pedagógusoknak lassan hely sem jut annál az asztalnál, ahol az oktatás megmentéséről tanácskoznak. Pedig elsősorban őket kellene meghallgatni, az ő szavukat meghallani, s rendre utasítani azokat, szülőket is, akik illetéktelenül közelednek ehhez a roppant összetett, rendkívül felelősségteljes kérdéskörhöz. Hadd emlékeztessek: mióta világ a világ, és iskola létezik, a pedagógus dolga volt a tanítás és nevelés, a diák dolga pedig a tanulás!