Emlékezete eleven és főhajtásra késztet

Az 1848-as szabadságharc leg­ifjabb tábornokának fordulatos életsors jutott, de a székely falu élete végéig meghatározta a székely és örmény felmenőkkel rendelkező Czetz identitását. A bécsi katonai akadémián tanult, de a magyar forradalom pártjára állt. A fegyvert nem tette le, de neki is emigrálnia kellett. Miután rájött, hogy hiába szervezi a magyar ellenállást, mert „nagyhatalmak játékszerei vagyunk”, Franciaországban megismert argentin feleségével annak hazájába emigrált, ahol katonai akadémiát alapított. Ezért három nemzet lehet büszke rá, erősítette meg több felszólaló is a falu református templomában kezdődő, majd az iskolaudvaron felállított szobornál befejezett, egész délutános műsor folyamán.

A Nagy Zoltán történész által moderált rendezvény ünnepi istentisztelettel kezdődött a falu református templomában. A gidófalvi születésű, uzoni lelkész, Ungvári Barna András prédikációjában a „nem meghátrálás” gondolatkörét bontotta ki, majd Bereczki László helybeli tiszteletes köszöntötte az egybegyűlteket. A gidófalvi református kórus fellépése után a Czetz Jánosról írt, és a Háromszék vármegye kiadó által megjelentetett könyv szerzője, dr. Kedves Gyula történész lépett a mikrofonhoz, akit a magyarországi örmény közösség kért fel egy Czetz-életrajz megírására.

Némi csodálkozással tette szóvá, hogy a levéltári iratokban is ritkán emlegetett Czetz emlékezete eleven Gidófalván. Magyarosi Sándor hadtörténész, a Székelyföld folyóirat munkatársa bemutatta a honvédtábornoknak szentelt különszámot. „Nem olyat mondunk el, amit más jobban tud nálunk, hanem csak olyat, amit mi tudunk” ragadta meg a hat írás lényegét. Ezután a templom közelében berendezett, 2004-ben létrehozott, a Liszt Intézet által idén felújított kiállítást adta át a helybelieknek Szebeni Zsuzsa intézményvezető, majd Tóth Lajos tanár foglalta össze a Czetz János emlékezetének őrzését szolgáló cselekedeteket, kiadványokat.

Az ünnepség a falu neves szülöttéről elnevezett iskola udvarán folytatódott, ahol leleplezésre várt a Demeter István szobrászművész által készített mellszobor. Felállítására a faluközösség számos tagja adakozott, de a kezdeményezők – a Gidófalva Fejlődéséért Egyesület vezetői – jótékonysági előadások bevételét is erre fordították. A műalkotás leleplezését megelőzte Tamás Sándor tanácselnök, Tóth László főkonzul, a bukaresti argentin nagykövet, Carlos Maria Vallaríno beszéde, az iskola tanulóinak és a testvértelepülés, Nagyvázsony férfidalárdájának műsora, majd minden szervező intézmény képviselője, valamint a történelmi vitézi rend és a helybeli önkormányzat is elhelyezte a tisztelet koszorúit a szobor talapzatánál. Az ünnepi rendezvénysorozat másnap szabadtéri kiállítás-megnyitóval és a könyvárban megrendezett konferenciával folytatódott.