Emlékét megőrizzük!

Életének 92. évében elhunyt Király Károly romániai magyar politikus, közgazdász – repítette világgá a szomorú hírt nemzeti gyásznapunkon (november 4-én) a média. Így teljesedett ki és vált kerekké a 20. század egyik nagyformátumú magyar közéleti személyiségének a sorsa, hiszen még a halálával is népét szolgálta. Figyelmeztetett, hogy bármikor nyakunkba szakadhat a minket 1956. november elején sújtó tragédiához hasonló, amennyiben nem vagyunk elég éberek.

Király Károly Dicsőszentmártonban született ugyan (1930), a sorsa mégis egybefonódott a román közigazgatás átszervezése során Kovászna néven újraalakított történelmi Háromszék vármegyével. Az ő diplomáciai érzékére és kiállására volt ugyanis szükség ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen. És miután ezt megtörtént, a régi-új megye vezetőjeként annak működő és életképessé tétele, illetve magyar jellegének a megőrzése is a szervezőkészségén és bátorságán múlott.

A Ceaușescu által elrendelt iparosítás leple alatt Erdély-szerte sikeresen zajló elrománosítást például a brassói gyárakban tömegesen dolgozó székely szakmunkások hazacsalogatásával akadályozta meg. Ugyanakkor Székelyföld e szegletében egymás után nőttek ki a földből a nagy elődök, Kőrösi Csoma Sándor, Gábor Áron, Benedek Elek szobrai. Ráadásul Elek apó otthonában emlékházat hoztak létre, melyet nagyszabású ünnepség keretében adtak át a születésének 110. és halálának 40. évfordulóján, 1969. május 25-én.

A nyolcgyermekes munkáscsaládból származó Király Károly meggyőződésből vált kommunistává, és a lelkiismerete szerint cselekedett, amikor 1972-ben lemondott magas tisztségéről. A továbbiakban pedig az élete kockáztatása árán is teljes mellszélességgel fordult szembe az ország lakosságát sanyargató, a magyarság jogait semmibe vevő hatalommal. És szembe fordult velük 1991 novemberében is, amikor Kovászna megye szenátora és a testület alelnökeként, nem volt hajlandó részt venni az ország új alkotmányát szentesítő szavazáson, annak ránk nézve hátrányos tartalma miatt.

Király Károly egyenes jellemével, megtartó és jövőt építő tetteivel, visszaadta az erdélyi magyarság önbecsülését, és megmutatta, hogy milyen kell legyen egy karizmatikus, nemzete érdekében ténykedő politikai vezető.