Eltemetett igazság

Vaszi Jánoskának, a Sepsiszentgyörgyön 1984-ben vértanúhalált halt 12 éves székely kisfiúnak állít emléket az a döbbenetes dokumentumfilm, melynek levetítésre az alkotók jelenlétében került sor hétfő este a megyeszékhelyi Művész moziban.

Bár egymás után két alkalom is kínálkozott a film megtekintésére, az esemény hírére zsúfolásig megtelt a terem, olyannyira, hogy sokan a lépcsőkre szorultak, azonban zokszó nélkül vállalták az ezzel járó kényelmetlenséget. Örvendetes és egyben megnyugtató, hogy a nézők között kamasztól a dédszülőig minden korosztály képviseltette magát, hiszen biztos jövőt csak erős önazonosságtudatra és az igazságra lehet építeni. Még akkor is, ha bizonyítékok hiányában ezt kimondani nem, csak sejtetni lehet. A tény: 1984 nyarán egy védtelen gyermek a kommunista diktatúra és a tomboló magyargyűlölet áldozata lett. Egy robbanás vetett véget az ő alig elkezdődött földi létének, tragédiája viszont megmentette mások életét. Vaszi Jánoska vértanú tehát, az erdélyi magyarság és ezen belül a székelység vértanúja.

Filep Farkas és Vörös T. Balázs alkotása a szülők, játszó- és osztálytársak, szomszédok, valamint szemtanúk, illetve az igazság kiderítésében segédkező személyek vallomása alapján idézi fel, sejteti, sugallja az események mozgatórugóit, utórezgéseit, nem keresvén kibúvót a miértekre adandó válaszok alól sem. A filmből kihámozható és nézőket 34 év távlatából is megrázó történet röviden a következő:

Június ötödikére virradóan „valaki” egy „házi gyártmányú” időzített bombát helyezett el az alig két éve Sepsiszentgyörgyön felavatott, Vitéz Mihályt (Mihai Viteazul) is ábrázoló szoborcsoport mögé. Ennek valószínű éjjel kellett volna robbannia, mivel azonban ez nem következett be, félő volt, hogy a közeli művelődési házból hamarosan kiözönlő gyermekseregből többen is áldozattá válhatnak. A közelben játszó Jánoska viszont még mielőtt ez megeshetett volna, hozzáért a pokolgéphez, mely működésbe lépvén őt darabokra tépte, de a szobor alig sérült.

A történtek nyomán leváltották a megyei szekuritáte és milícia magyar nemzetiségű vezetőit. Az áldozatul esett gyerek szüleit, valamint a „magyarkodásuk” miatt nyilvántartott személyeket többször is beidézték a román titkosrendőrségre, és a rendszer bukásáig állandóan zaklatták őket. A megyére és annak székely lakóira pedig ettől a pillanattól az addigiaknál is nagyobb nyomás nehezedett. Éppen ezért felháborító, hogy a diktátor házaspár bukása után sem lehetett fényt deríteni az igazságra. Az illetékesek ugyanis, miután 15 éven keresztül húzták az időt, elévülésre hivatkozva megszüntették az ügyben folytatott eljárást, és a nyomozati anyagot 50 évre titkosították.

A vetítést követő közönségtalálkozón újságírói kérdésre válaszolva Vörös T. Balázs kifejtette: ezzel a filmmel a tisztelgésen és emlékeztetésen kívül a most felnövekvő ifjú nemzedék figyelmét is fel szerették volna hívni a múlt szörnyűségeire. Ugyanakkor minden illetékest a történtek hátterének és a bűnösök kilétének felderítésére szeretnének ösztönözni.