Első díjas versmondó

Gergő kitűnő előadói adottságokkal, kitartással és nagy akaraterővel rendelkezik, olyan átéléssel és természetességgel mondja a verset, hogy a hallgatóságot is magával ragadja.

– Ahogyan ő a verset mondja, nem az az érzésed, hogy ez a gyerek fel van készítve. Annyira természetes az előadásmódja, hogy szerintem nem is munkának érzi, hanem inkább játssza, éli a verset. Ő az a gyerek, aki csupa mosoly, érzékenység, értelem, akire ha ránézel, örülsz, hogy ezt a pályát választottad. Habár neki ezt nem mondtam, titkon éreztem és bíztam benne, hogy győztesen fog hazatérni – mondta Bartalis Irma magyar szakos tanárnő.

– Az volt a célom, hogy nyerjek, és mindent beleadtam, de nem gondoltam, hogy első díjat nyerek, mert nagyon erős volt a mezőny. Ez az első díj, az elismerést és arra ösztönöz, hogy folytassam a versmondást – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gergő.

A vetélkedőre való felkészülés talán legnehezebb része a verskeresés.

– Először édesanyámmal közösen olvastunk, válogattunk vidám verseket, majd kiválasztottam 4–5 verset, ami nagyon tetszett nekem, és azok közül a tanár nénimmel döntöttük el, hogy Mentovics Éva: Zoknicsenő szörnyeteg című versével nevezek be a versenyre. Nagyon fontos, hogy a vers, amit elszavalok, tetsszen, mert akkor élethűen elő tudom adni. A hangsúly, az arcmimika is nagyon fontos, de nem szabad eltúlozni. Szerencsés vagyok, mert általában hamar megjegyzem a szöveget, és utána már csak az előadásmódon kell javítani, de már első perctől figyelek arra, hogy hangsúlyosan mondjam. Én úgy érzem, nem kellett túl sokat gyakorolnom. A verseny hetén naponta elmondtam egyszer otthon és egyszer a tanárnőnek is az iskolában – magyarázta.

Gergő már első osztályos korától minden évben részt vett a Vidám Versek Versmondó Versenyén (VVVV) és a Kányádi Sándor „Fától fáig...” szavalóverseny megyei szakaszán, ahol minden alkalommal a díjazottak között volt. A legbüszkébb a VVVV országos első helyezés mellett a 2020-ban, online megszervezett Kányádi Sándor megyeközi versenyen elért első díjára.

A tanár és a tanítvány is úgy véli, hogy a szavalóverseny – az eredménytől függetlenül – magabiztosságot ad a résztvevő számára, megtanul bízni magában, hinni abban, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét.

– Jó dolog, ha egy gyereknek vannak céljai, s ha ezek között ott van a versmondás, az önkifejezés, a vidámság, az már kész siker. És ha ezt még díjazzák is, az tanárnak, diáknak egyformán óriási öröm.

A pedagógus a tanítványa sikerének legalább annyira örül, mint a gyerek.

– Amikor a versenyen együtt drukkol tanár és tanítvány, amikor az eredményhirdetés pillanatában eltörpül a sok munka, a befektetett idő, marad a siker öröme, a kölcsönös hála érzése. A siker percei, az örömkönnyek a tanítvány szemében, na, ezek azok a pillanatok, amelyek erőt adnak, amelyek azt igazolják, hogy megéri együtt dolgozni, együtt örülni, és jövőre újrakezdeni – fejtette ki a pedagógus.

Gergő kedvenc tantárgya a földrajz, de a magyart, angolt és a matematikát is szereti. Szabadidejét sportolással – heti három alkalommal jár karate edzésre – zenehallgatással, olvasással, legózással, tölti, de videojátékokat is kedveli. A legnagyobb álma, hogy a NASA-nál kutató legyen, de a régészet is vonzza, és természetbiológusként is el tudná képzelni az életét.