Első díjas mesemondó

A harmadik osztályos Levente rutinos mesemondó, nincs lámpaláza, imád színpadon lenni, és történeteket mesélni a furfangos székelyekről. A mese, a mesemondás már az élete része. Nagyon szereti olvasni, hallgatni a népmeséket.

– A régebbi meséket szeretem, amelyben van tájszólás. Nekem az első helyezés örömet jelent, nagyon boldog vagyok – mondta a kislegény. Meglátása szerint a jó mesemondó szeret mesélni, és átérzi az egész mesét, mintha ő is benne lenne.

Levente tehetségét számos díj bizonyítja. A Kriza János Országos Mesemondó Versenyen harmadik alkalommal vett részt, előkészítő osztályosként első díjjal, első osztályban második és idén, harmadikosként újra első díjjal jutalmazta a zsűri. Emellett két évvel ezelőtt a Kányádi Sándor Országos Szavalóversenyen dicséretben részesült.

– Én már így „kaptam” Leventét, hiszen amikor előkészítőbe jött, akkor már I. díjas volt az óvodásoknak szervezett mesemondó verseny megyei szakaszán, országos szakasz nincs. Már akkor a legjobb mesemondó volt. Az én dolgom az volt, hogy tovább ápoljam-dédelgessem benne ezt a kincset – mondta Páll Mária tanítónő.

Mint kiderült, a mesét közösen választják ki.

– Én felolvastam mintegy 10 mesét, és kikértem a véleményét, közben figyeltem az arcát, hogy melyik ragadta meg. Végül kiválasztottunk három mesét, és abban maradtunk, hogy még otthon újra elolvassa, és hétfőre meghozza a végső döntést. Kissé fanyar arccal közölte, hogy mit választott. Rákérdeztem mi a baj, és elmondta, hogy az édesanyja azt tanácsolta, hogy egy bizonyos mesét válasszon, de ő nem azt akarja. Akkor azt válaszoltam neki, hogy te vagy a „főnök”, ami te akarsz, az lesz. És az első díj azt bizonyítja, hogy neki volt igaza. Elégtétel a számomra, hogy bízik bennem, elmeri mondani őszintén, hogy mit gondol például a meseválasztásról, vagy hogy elfogadja a tanácsaimat, és követi azokat. Igyekszek minél többször lehetőséget adni arra, hogy mesélhessen különböző rendezvényeken – mondta a pedagógus.

A vetélkedőkre mindig úgy készíti a gyerekeket, hogy a részvétel, a mese, a mesemondás fontosságát hangsúlyozza.

– Természetesen mindenki szeret nyerni, de nem szabad ez a gondolat vezérelje. Minden verseny előtt megbeszéljük, hogy a legfontosabb az, hogy nevessünk a bugyuta emberen vagy a furfangos szereplőkön, és meghallgassuk a többi mesemondót is. Ha nem nyer, az nem kudarc, szerintem. Ezt a gondolatot sulykolom a tanulóimba is. Fontosabb értékekre tesszük a hangsúlyt, mint egymás szeretete, megbecsülése, tisztelete, és a mindennapi munka (tanulás) értéke – hangsúlyozta.

Meglátása szerint minden gyerek lételeme a mese. A pici gyereknek is minden este olvassunk mesét. A kisdiáknak elsősorban az élmény a legfontosabb, de a népmese bölcsességet ad, megtanít küzdeni, bátorít, nevettet, megerősít abban, hogy megéri jónak lenni.

A vetélkedőkre való felkészülésre nem plusz munkaként tekint.

– Nem jelent megterhelést, hiszen örömmel teszem. Látni a lelkes gyerekeket, nekem is feltöltődést jelent. Akkor is részt vettem a mesemondó versenyen, amikor nem volt ilyen sikeres diákom. Szükség van ilyen versenyekre, hiszen azontúl, hogy verseny , egyben ünnep is. Elhatároztam, hogyha nem lesz versenyzőm, akkor is részt veszek ezen a csodálatos rendezvényen. Ha tudunk örvendeni egymás sikerének, és bármilyen kis eredményt pozitívan értékelünk, akkor nem gond a „megmérettetés”. A Kriza János Országos Mesemondó Versenyen elért helyezés további munkára sarkallja a diákot és a pedagógust egyaránt. Legjobb mesemondónak lenni elismerés, megbecsülés, de ugyanakkor felelősség is.