Előadás a székely határőrökről

Kovászna Megye Tanácsa, a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum és a Kovászna Megyei Kulturális Központ a Háromszék nem alkuszik című programsorozattal tiszteleg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója előtt. A háromszéki vonatkozásokra összpontosító eseménysor 2018. november 16-tól, Gábor Áron emlékezetes szavai, a „Lészen ágyú” elhangzásának évfordulójától idén augusztus 1-jéig, a nyergestetői csata napjáig tart, és ennek részét képezte Csikány Tamás, a hadtudományok doktora vetített képes előadása is.

A jelenlevőket vitéz Nagy Zoltán történész köszöntötte, majd a szervezők részéről Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke osztotta meg a gondolatait. „Itt, Kézdivásárhelyen, ebben az ereklyékkel díszített teremben méltán érezhetjük magunkat győzteseknek és büszkéknek. Ugyanis a fellángoló forradalmi hangulat után itt, innen indult Székelyföld szabadságharca. Székelyföld nemcsak talpra állt, amikor hívta a haza, hanem talpon is tudott maradni. Nemcsak visszanyerte a szabadságát, de a cári beavatkozásig meg is tudta védeni azt. A semmiből teremtettek egy új világot” – mondotta bevezetésként az elnök, majd a forradalmárok emlékezete elevenen tartásának fontosságát hangsúlyozta.

Csikány Tamás a székely határőrség megalakításától annak formai változásáig vezette végig a hallgatóságot, bepillantást nyújtva a ruházattól a kötelezettségekig, a törvénykezéstől a rangokig terjedő történelmi miliőbe. Rámutatott: számos negatívuma ellenére, a kötelező határőrségi szolgálat pozitívumokkal is járt, ami a magasabb oktatási színvonalban, a székely határőrök lényegesen jobb egészségügyi helyzetében, de még az étkezésben is tükröződött. A pityókának, a székelyek második kenyerének a széles körű elterjedése vélhetően a császári katonaság megtelepedésének tudható be – mondotta Csikány.

Szót ejtett a hosszú katonáskodás hátulütőiről is, Szentiváni Mihály (1813–1842) erdélyi magyar költő, író, szerkesztő és publicista Háromszékkel kapcsolatos egyik jegyzetével érzékeltetve a székelyek, azon belül is a társadalmi rétegek közötti feszültséget, illetve a székely menyecskék szomorú sorsát. „A provincialisták és a katonák közötti feszültség itt – mivel több a nemesség – még szembetűnőbb víg és komoly dolgokban. Mulatságaik ritkán közösök, és azokban is kitetsző a két tónus tusakodása. A legszebb leánynak is ritkán sikerül katonát és nem katonát egyesíteni az udvarlói között. Ez főképp a nők állását teszi kényessé, akik egyik kart sem nélkülözhetik.

Katonával több a kinézés jelenleg, nem katonával jövőre. Mindkettő gyakran csal” – idézte az 1835-ben született beszédes sorokat.