Elméletek fejjel a falnak

Hivatalos „k. u. k.-igazságok” idején mit tehet az emberfia? Életem egyik legnagyobb megaláztatásaként emlékezem az egyetemi történelemvizsgára (akár állatorvosi vagy űrkutatói szak, bevezették mindenütt). A tétel természetesen a dákoromán kontinuitás érvei. Mit tehettem, valahogy így fogalmaztam: a román történészek a következőképpen érvelnek blabla. Hetest kaptam, az volt négy év alatt a legrosszabb jegyem.

Egy fiatal barátom annakidején érettségi előtt állt. Biológia-felmérő az evolúcióról. Szilárd keresztény hite összeegyezhetetlen lévén a darwini elmélettel, többször is így vezette be mondatait: a tankönyv ezt mondja, úgy tanultuk, hogy stb. Négyest kapott a felháborodott tanártól. A bátor fiatalember az igazgatóhoz ment, és megmutatta a dolgozatát. Megtanulta az anyagot? Igen. Akkor mi a baj? Kötelessége megtanulni, nem pedig mindent elhinni. Az igazgató, értelmes ember, igazat adott neki.

A hivatalos „igazságokban” sok minden fellelhető, csak értelem és logika nem. A dákoromán izések azt mondogatták, a gonosz magyarok nem egyszerre, de folyamatosan, 2–3 évszázad alatt meghódították a román többségű Erdélyt. Nos, azok vagy nem voltak többségben, vagy utolsó pipogyákként viselkedtek. Mondjuk, egyszer-kétszer felkészületlenül érte őket a támadás, de azután? Mert a 18. századig, az ún. Erdélyi Iskola (Școala Ardeleană) fellépéséig a legkisebb ellenállást nem mutattak a magyar uralommal szemben. A korai középkorban a mai Spanyolország és Franciaország nagy részét az akkor sokkal fejlettebb, civilizáltabb arab-mórok elfoglalták. Öt évszázadon át vívta a helyi lakosság a visszaszerzési harcot, de csak megszabadultak a hívatlan vendégektől.

Ne gondolja az olvasó, hogy történelmi filozofálási mániám van. A jelen, az szorongat. Olyan mértékű fölényt élvez a balliberális világkép, hogy azt egyáltalán megkérdőjelezni immár főbenjáró bűn, kiközösítés, szankció. Nyolc éve halljuk a Krím agresszív annektálását. Politológus geostratégák és NATO-szakértők tömik a fejünket elméleteikkel. Senkiben nem ötlött fel a gondolat (vagy ha mégis, hallgat róla keményen) egy független közvélemény-kutatást indítványozni. Vagy feltenni a kérdést: miért nem lázadnak immár nyolc éve a leigázott krímiek? Tényleg, miért nem, Mihaela, dragostea mea, Geoană NATO majdnem főnök úr?