Elmaradt könyvismertető

A száznegyvenötödik születésnapjára emlékező Mikes Kelemen Elméleti Líceum ünnepségsorozatának egyik kiemelt fénypontja maradt el: Jancsó Árpád Tablóképek című, valamikori pedagógusok arcképét felsorakoztató könyvének bemutatója. Az ok közismert: éppen a megjelenés idején hunyt el a szerző, betagolódva azok sorába, akikről szól a munkája.

A kötet értékét, fontosságát növeli, hogy a szerző elhunytával egyelőre megszakad az a törekvés, amelyet ő maga próbált véghezvinni: a megyeszékhely jeles pedagógusainak, tanárainak, tanítóinak, óvónőinek életét, munkásságát úgy felmérni, hogy abból okuljanak és tanuljanak mindazok, akik erre a pályára merészkednek. Ehhez hasonló kiadványt a megyében eleddig – úgy tudom – egyedül dr. Szőcs Géza tett az asztalunkra, aki főleg a kézdivásárhelyi és Kézdivásárhely környéki oktatókról készített tanulságos portrékat.

Szoktuk emlegetni a nagy tanárokat, a múlt század elejének és közepének oktatási, nevelési gyakorlatát meghatározóan befolyásoló személyiségeket, s ha röviden akartunk véleményt nyilvánítani azokról az évtizedekről, elég volt, ha mikós vagy mikeses szellemet emlegetünk. Ebbe belesűrítődött minden, amit e korszak tanodáiban előremutatónak, hagyományosnak, megszívlelendőnek tartottunk és tartunk. Különösen mostanában nem árt felmutatni ezeket a példákat, ugyanis a megingott tanügyi rendszer, a pedagógusok tekintélyvesztésének egyre inkább tapasztalható súlyosbodása egyáltalán nem kedvez a pedagógusi pálya felé kacsingató fiataloknak.

Az biztos, akinek kezébe kerül ez az alkotás, izgalmas olvasmányt lapozhat, mert a harmincnégy írás megannyi vallomás a pedagógusi elkötelezettség szépségéről, páratlanul változatos kihívásairól. Ajánlom tehát mindazoknak az ifjú leányoknak és fiúknak, akik a katedra mellett képzelik el jövőjüket, és ajánlom a fiatal és korosabb pedagógustársaknak egyaránt, hiszen ezekből a csodálatos életpályákból csakis egyetlen, nagyszerű tanulság, következtetés kristályosodik ki: érdemes vállalni ezt a hivatást, és vállalniuk is kell azoknak, akik nem csupán elfoglalható munkahelyet, nem egyszerű szakmát keresnek maguknak, hanem belülről fakadó, elkötelezett hivatást látnak benne.