Elkallódnak régi értékeink, de sosem késő elkezdeni a gyűjtést Olasztelek régi fotókon

A baróti Tortoma Önképzőkör évkezdő előadásának első meghívottjai az olaszteleki Bene László és idős Márkó László, valamint a székelyszáldobosi Farkas Ottó voltak.

Böjte Ferenc

2019. január 28., 00:112019. január 28., 00:11

A nosztalgiázás vetített képes előadással kezdődött a múzeumban, miközben a hagyományos kovácsmesterséget folytató olaszteleki Bene család tagja, László elmondta, miképp vált szenvedélyévé a múlt kutatása, a régi fotók gyűjtése.

– 2011-ben kezdtem el a gyűjtést a családon belül, de már gyermekkoromban szerettem kutatni a fiókokat a régiségek után. Ma már bánom, hogy miért nem fogtam neki hamarabb a komolyabb gyűjtőmunkának, hiszen közben sok idős ember, akiktől sok érdekes dolgot lehetett volna a múltbeli eseményekről megtudni, eltűnt az élők sorából.

Gyűjteménye azonban így is tekintélyesnek mondható. A régi képeket falurészek szerint kategorizálta, így a szemlélők fogalmat alkothattak, hogyan is nézett ki egykor Olaszteleken az Alszeg, a Középszeg vagy a Gátszeg, mely szegek mindegyikéhez családok kötődtek: Alszeghez a Márkók, Középszeghez a Kolumbánok, Felszeget Barthafalvának is hívták az itt lakó családok után, míg Gátszeget vegyes családok lakták – tudtuk meg.

Az egyik bemutatott kép derültséget is keltett: székelyruhába öltözött orosz rendfenntartó katonanőket ábrázolt, akiket a II. világháború végén örökítettek meg a faluban. Mint kiderült, a „kicsi magyar világ” alatt Olaszteleken is igen aktív élet zajlott, a gyűjtő egyik kedvenc témáját is az ebből az időszakból származó, országzászló-avatásról és -állításról készült képek jelentetik.

A Bene Lászlónak sokat segítő falustárs, idős Márkó László elmondta, örvend, hogy van fiatal Olaszteleken, aki ilyesmivel foglalkozik. A régi dolgok gyűjtésének, megőrzésének fontosságát az est házigazdája, Hoffmann Edit muzeológus is hangsúlyozta, hozzáfűzve, bizony olykor felelőtlenségből vagy egyéb okok miatt kárba vesznek, elkallódnak régi értékeink, de sosem késő elkezdeni a gyűjtést, óvni, ami régi, szép és értékes.

Farkas Ottó is faluja múltjának emlékeit kutatja, papója (nagytatája) sokat mesélt neki. Ugyanakkor ő a helyi borvizek szerelmese is, melyek nélkül, mint mondta, nem tudna meglenni.