Életúton Tamás Gáborral

Hármas rendezvény zajlott kedd este a Vigadó Művelődési Házban: Tamás Gábor, a népszerű erdélyi származású előadóművész hívta könyvbemutatóra, közönségtalálkozóra, illetve minikoncertre az érdeklődőket.

Szucher Ervin újságíró, a kötet szerzője elmondta: a Csak a szívünkben nem száll az idő – Életúton Tamás Gáborral című könyv több évtizedes pályafutást próbál összefoglalni. Azonban az olvasó nem csak az énekesről tudhat meg sok mindent, közelebbről is megismerheti Tamás Gábort, az embert, élete sikereit vagy nehézségeit.

Figyelmeztették, hogy Kézdivásárhelyen októberben ne szervezzen koncertet, rendezvényt, mivel olyankor itt minden a krumpliszedés körül forog – jegyezte meg viccesen Tamás Gábor, és az emeleti díszteremben valóban nem gyűltek össze túl sokan.

Ennek ellenére, akik ott voltak, az előadó egy másik arcát ismerhették meg, hiszen készséggel válaszolt a közönség bármely kérdésére. Mint mondta, az őszinteség vezette az életrajzi könyv összeállításakor is, azt vallja, másként nem is lett volna értelme hozzálátni.

Szucher Ervin megerősítette: számtalan „hírességgel”, énekessel, frontemberrel volt alkalma találkozni, beszélgetni pályafutása során, Tamás Gáborban éppen a közvetlensége ragadta meg, egyszerű, humoros, önmagát vállaló embert ismert meg benne. Ez köszön vissza a könyvben is, nem kellett túlozni, cifrázni semmit, netán elhallgatni botrányokat, hiszen ilyenek nem voltak. Az énekes vállalja korántsem zökkenőmentes életútja minden állomását, a „fentet” és a „lentet” is, volt része mindkettőben.

Sokan tudják: a 70-es években hagyta el az országot, kényszerítve volt rá, az akkori hatalom ellehetetlenítette az életét, munkáját, be akarta szervezni, hogy közvetlen munkatársairól jelentsen, ezt pedig nem vállalhatta. Ez, és a gyermekkorban megélt számos trauma vezetett oda, hogy máshol építette újra az életét, osztotta meg a hallgatósággal. Svédországban sem pottyant ölébe a siker, dolgozott autómosóban, volt felszolgáló is, mindent megtett, hogy gondoskodhasson feleségéről és kisfiáról, akiket mintegy év elteltével engedett a rendszer szintén odaköltözni. (Tudni kell, hogy akkoriban kimondottan jónak számított, ha egy év elteltével jóváhagyták a családegyesítést.)

Szerencsés véletlennek köszönhetően figyeltek fel tehetségére, így indult be karrierje, de ne higgyük, hogy a szakma tárt karokkal fogadta, a konkurencia ott is létező dolog. Eleinte a svéd nyelv is megtanulhatatlannak tűnt, ám zenei érzéke a nyelvtanulásban is segítette, ma már nyolc nyelvet beszél. Elárulta azt is, második, finn felesége és kisebb fia is tökéletesen beszél magyarul, és bár mindkét gyereke tökéletes zenei hallással bír, az elsőszülött fiú katonai pályát választott, a „kicsi” tenisztréner, egyikük sem viszi tovább a „hagyományt”.

Svédországban leginkább a napsütés hiánya terheli meg az embereket, ezért, illetve a családi, baráti kapcsolatok miatt, főleg az utóbbi években nagyon sokat van itthon, árulta el Tamás Gábor.

Meghaladta már a 25-öt is az eddig szervezett könyvbemutatók száma, és elégtételt jelent, hogy most, amikor a könyvvásárlás mindenütt visszaesett, a kötet több mint 2000 példánya talált gazdára a rajongók körében, hangzott még el a bemutatón, amelyet minikoncert zárt.