Életre szóló emlékek tárháza

– Ma úgy érzem, elröpül a nyár, emlékeim szerint gyerekkoromban nagyon hosszúnak tűnt. Mint minden diák, én is vártam a nyári vakációt. Az első hetek mindig azzal teltek, hogy amire éppen nem volt időm a tanév alatt, azt igyekeztem bepótolni. Összecsomagoltam a füzeteimet, jegyzeteimet és eltettük egy dobozba, amit felvittünk a padlásra – fogalmam nincs, miért. Ezt akkor fedeztem fel, amikor felnőttként a padlást kiürítettük. Mindenképp úgy éreztem, időmilliomos vagyok, mivel én a Mikóba jártam, de heti négy vagy öt délután 2-4 órám volt a zeneiskolában is. Ez dupla műszakot jelentett. Mikor lehetett, akkor elmentem táborba, illetve csíki nagyszüleimnél töltöttem pár hetet. Itt nagyon sok szép élményem volt, és sok-sok emlékem az itt töltött időről, a szüleimmel töltött nyaralásokról – mesélte a pedagógus.

Nyári szünidőben a hangsúly a pihenésen, feltöltődésen volt, de azért a rá bízott feladatokat is el kellett végezni.

– Mindig voltak feladatok. Háztartásban, takarításban, később a főzésben, vásárlásban. Anyukám akkor két műszakban dolgozott és kiosztotta a feladatokat. Néha, mint minden gyerek, morgolódtunk is nővéremmel, persze felnőttként most ezt másképp látom. De nagyon sokat olvastam. Képes voltam egész nap olvasni. Sok-sok nagyon jó könyv a nyári vakációs élményeimhez tartozik. Sok kedves emlékem van az unokatestvéreimmel töltött időről. Nagyon szerettem együtt lenni egyik unokahúgommal, alig vártuk, hogy együtt lehessünk. Mindenfélét játszottunk, kedvencünk a tanítós volt, szerintem nagyon sok babát megtanítottunk írni és olvasni. Apukám minden nyáron az udvarra épített egy „babaházat”, azt berendeztem, kiságy, edények stb. Főztem/tünk a babának, gyógyítottuk, tanítottuk. Szerepjátékok, még mesét is olvastam nekik. Ma is megvan egy pár babám ebből az időből. Sokat társasjátékoztunk szüleimmel, nővéremmel. Kártya, Ember ne mérgelődj, Gazdálkodj okosan, malmoztunk, labdajátékok, és mások, sok-sok társasjátékot ismertünk. Azt határozottan tudom, hogy soha nem unatkoztunk – emelte ki.

A nagyszüleinél töltött időszakból is kellemes emlékeket őriz.

– Nagyszüleinknél pedig a nagymama hozományos ládáját szerettük kibontani és a szebbnél szebb népviseletbe beleöltözni. Mindig olyan titokzatos kincses ládának tűnt a „tiszta” szobában lévő „kaszten”. Órákat tudtunk ott eltölteni. Sokat játszottunk az udvaron a mai gyerekek által alig ismert játékokkal. Meg külön élményt jelentett, amikor elvittek a mezőre szénát „forgatni” vagy „takarni”. Persze itt soha nem kaptunk feladatot, csak a játékos élvezet volt a miénk. De a nagyapám megtanította, hogy a szekérre a szénát hogy kell felrakni, a sarkát hajtani. Presztízskérdés volt annak idején Csíkban, hogy ki milyen szekeret rak. Ma sok olyan szénás szekeret látok, hogy mindig elnevetem a gyerekeimnek, hogy a Nagyapám, ha látná, ej-haj! Élveztük a csorda várását, a fejést, a pöttyös bögréből megivott frissen fejt tejet. A kenyérsütést, a „madárkát”, amit nagymamám nekünk, unokáknak mindig külön sütött a „vakarékból”. A szövőszék kipróbálását. Igazi szép gyerekkori emlékek – sorolta gyerekkori nyári emlékeit Kondor Ágota.

A szüleivel is sokat kirándult a közeli erdőbe, Előpatakra, Sugásfürdőre. Gyógynövényeket gyűjtöttek, labdáztak. Otthon az apa készítette minibilliárd volt a kedvenc, de asztaliteniszezni, sakkozni, römizni és kártyázni is szeretett.

– Középiskolásként már több időt töltöttem a barátokkal. Kirándultunk. Hegyek, tavak, tenger. Az olvasás mindig prioritást élvezett, illetve licisként a házimunkából is nagyobb részt vállaltam. Kötelességtudó diák voltam, a házi olvasmányokat is elolvastam. De fel sem merült bennem az, hogy ne végezzem el a nyárra kiadott feladatokat – tette hozzá.

Meglátása szerint a mai gyerekektől a digitális világ sok mindent „elrabol”.

– Gazdagnak érzem magam a gyerekkoromban megéltek miatt. Szeretném, ha a mai gyerekek is tudnának örülni a játéknak, olvasnának, és tudnának örülni másnak a „digitális” világon túl is – emelte ki.