Életpálya-nosztalgia

Komoly dolgokról esett szó a Kovászna Megye Tanácsa gyűléstermében szervezett Domokos Géza-emlékkonferencián, az erdélyi magyar értelmiségieknek címezve. Félre ne értsen senki, nyilván mindenki elismeréssel tartozik és akként is gondol a Kriterion Könyvkiadó első igazgatójára. Az a könyvmennyiség és szövegminőség, amit azokban az években a még olvasni szerető és tudó közönségnek kínáltak, mindenkit meggyőz munkájuk komolyságáról és jelentőségéről.
Afelől sincsenek kétségek, vita sem, hogy bizony nem volt egyszerű az érzékeny lelkű, de komor tekintetű erdélyi magyar értelmiségi emberanyagnak megteremteni és meg is tartani az egzisztenciáját a román nacionál-kommunizmusban. Gondoljanak csak bele, mivel a gazdasági versenyszféra nem létezett, nem maradt más lehetősége ezen írástudó és szövegértő embereknek, mint az állam szolgálatába állni. Aki dolgozott már az állami szférában, érti, hogy miről van szó. És ahogy elhangzott a konferencián is, bizony mindenkinek meg kellett kötnie a maga kompromisszumát az elnyomó hatalommal.
De talán nem kicsikét visszás az, hogy ezt az életpályát ma, huszonvalahány évvel a diktatúra után is úgy kínálja az RMDSZ az erdélyi magyar értelmiség (jelentsen az bármit is) számára, mint a történelmi tapasztalat által verifikált és így a jövőre nézve is követendő példát. És nem azzal van baj, hogy idejemúlttá vált volna az a bizonyos áldozatvállalás, az úgynevezett vállalásetika.
Hát akkor meg mi a gond? Hát az, kedves urak, hogy ez a történet kicsit sem szól az erdélyi magyar és a román demokráciáról. Holott 2018-at írunk. Domokos Géza politikai hagyománya sem él már, hiába tesznek úgy, mintha még mindig az egységes és oszthatatlan RMDSZ virágkorát élnénk. Mert csak az RMDSZ-be átmentett kollektív egypártrendszerben válhatnak súlytalanná a világnézeti különbségek, csak ott legelhetne együtt bal- és jobboldali meg az a néhány szabadelvű. S manapság fogy a hajlandóság a vállalásetikára. Hogy miért? Talán éppen azért, mert ez az anakronisztikus vállalásetika a hideg múltat idézi, s bár nem a kommunistákkal, de szerepét nézve hasonló, az állami apanázst felügyelő RMDSZ-szel kellene megkötni azt a kompromisszumot.