Egyetlen legyintéssel megoldva

A szállodát és étkezőt elhagyva, a csupa 19 évesekből álló felszolgáló csapatnak megköszönték az udvarias, mindig mosollyal végzett munkáját, mert ez nálunk felé így szokás, de a csapatvezető, maga is harminc körüli, már nevetve mondta, hogy számukra ez a maréknyi magyar vendég volt a legszimpatikusabb. Ezzel a felemelő élménnyel telítve indult a társaság egy utolsó sétára Észak-Eforie egyik legforgalmasabb utcájába, ahol nem csupán aránylag olcsón finom ételek közül válogathatott a jóllakni kívánó turista, de volt oka a bosszankodásra is.

A csillogó fények, épületek tövében sok helyen bizony szemét között bandukoltak, s a tenger, illetve a tó felé, a vasúti pályán átvezető út környéke a lehető legszemetesebb, a leglehangolóbb. Ki tudja, mióta le nem kaszált, lábán száradt növényzet viszont csöppet sem lohasztotta a fürdési kedvet, mind a sóstó, mind a tenger vize vetekedett a megszokott hőmérsékletű fürdővízzel. Különösebb zaj, hangos zene nem zavarta a napozókat, ide is begyűrűzött hát a máshol tapasztalt nappali csend. A bőséges, és hadd említsem még egyszer, aránylag olcsó – egy-két halkészítmény kivételével semmi nem emelkedett húsz lej fölé, a leves mindössze tizenhárom lej – ebéd elfogyasztása után még egy utolsó nézelődés következett a közeli bódésoron. Itt is érződött már a közeledő szezonvég miatti árcsökkentés, nőtt hát a vásárlási kedv, egyik bódéból ki, a másikba be…

Aztán véget vetett ennek a csendes nézelődésnek az egyik bódétulajdonos. Meghallotta, hogy a csoport tagjai magyarul beszélnek, s erre, mintha igazi honvédő lenne, egyszerűen megtiltotta, hogy az ő üzletében magyar szó elhangozzék. Besegített neki egyik vásárló, aki cigányozott, tolvajozott, szerinte a magyarok az országot is ellopták. A vita az utcára került, s ott aztán, amikor a felbőszült hősnő megint a magyar tolvajlást harsogta, megtörtént az az arcul legyintés, amely lehiggasztotta a bősz honvédőt. A közben odagyűltek torkán fennakadt a szó, látszott, legtöbben jól fogadták a tényleges rendre utasítást, a tömegből semmi rosszallás, fenyegetés nem történt, s a csoport igazi győztesként lépett el Eforia eme dicsőséges területéről.

Emlékezetembe ötlik: évekkel ezelőtt körülvett egy több tagból álló kutyafalka. Szerencsére, korábban felvettem egy követ, s azt dobtam feléjük. A vezért találtam el, az nyöszörögve eloldalgott, s vele együtt a többi is elsomfordált.