Egyedül a Mont Blanc-ra

Harmadik nekifutásra, erőfeszítések árán, de sikeresen megmászta a Mont Blanc csúcsát a sepsiszentgyörgyi Gheorghiţă Raymond. A fiatal sportoló a jövőben újabb csúcsokat hódítana meg.
Az elhatározás, hogy megmássza az Alpok legmagasabb hegyét, még tavasszal született, a fiatal sportoló egyedül akart nekivágni, társak és segítők nélkül. A felkészülési időszakot hegymászás, maratonfutás, evezés és más sportok töltötték ki, hogy fizikailag jó állapotban legyen, mégis kifogott rajta a hegy, kétszer is. Véleménye szerint, aki itthon a Királykőt megmássza, és fizikailag, lelkileg felkészül, sikeresen feljuthat a Mont Blanc-ra is.
Raymond a sikeres támadást megelőzően kétszer is próbált feljutni a csúcsra, de mindkétszer kudarcot vallott. Leginkább az időjárási viszonyok befolyásolták törekvésében, egy idő után pedig beismerte: csak akkor tudja megmászni a hegyet, amikor az megengedi neki. Az első próbálkozásoknál bizonyos szintig könnyen ment a mászás, helyenként szaladni is tudott, viszont 3800 méter fölött már ritkább a levegő, és a terep is sokkal nehezebbé válik. Először későn vágott neki a csúcstámadásnak, így meghiúsult, másodszor pedig szintén veszélyesnek ítélte meg a helyzetet, kimerültnek érezte magát. Mint mondta, „ha valaki adott volna egy polar felsőt és egy Snickers-csokit, talán sikerül.”
A második próbálkozás után feladta, úgy érezte, ez most nem jön össze. 3800 méterről lemászott az alaptáborba, majd azt is elhagyta, de amikor megérkezett az első településre, újra erőre kapott, és egy saját magának írt levél után döntött: még egyszer megpróbálja. A próbát ezúttal siker koronázta, pedig Raymond veszélyes időjárási viszonyok közepette vágott neki egyedül a hegynek. Talán a legrosszabb napot szúrta ki a mászóidényből, borongós, havas idő volt, 60 km/órás szélfúvásokkal, ami a hegyen -25 fokos hőmérséklethez vezet.
„Veszélyes volt az út, keskeny, éles gerincen kellett haladni az olasz-francia határon, de megőriztem a jókedvemet és kitartásomat, talán ezért is sikerült. Az oxigénhiány is megviseli a szervezetet 4000 méter fölött, de minden démonommal sikerült legyőznöm. Elsősorban magamnak akartam bizonyítani, élvezni az örömöt, amit a hegy nyújt, és nem kipipálni egy úti célt, egy csúcsot, amit megmásztam” – mondta a hegymászó. A túravezető cégek hosszú sétaként jellemzik a mászást, mintha csak egy laza kirándulás lenne, pedig egyáltalán nem az, ugyanakkor lavinaveszély is fennáll, a szél pedig akár 100 km/órás sebességgel is fújhat.
Gheorghiţă Raymond kiemelte, a legtöbben túravezetővel másszák meg a hegyet vagy csapatban, most ő egyedül próbálkozott. Életkedve, a hegy szeretete „röpítette” fölfelé. Voltak társaságok, akiket maga mögött hagyott, és azt mondták rá: „You are like a machine” (olyan vagy, mint egy gép). Ezek a biztatások, elismerések is hozzájárultak a sikeres csúcstámadáshoz. A hegy tetejére felérni mindig gyönyörű élmény, de nem ez a legfontosabb – véli. Számára az oda vezető út, az alatta átívelő szivárvány, a fizikai megerőltetés, majd a jóleső siker­élmény jelentették a legszebb pillanatokat.
A jövőben újabb hegyeket mászna meg, akár Európában, akár más kontinensen, de nincsenek előre kinézett célpontjai. „Ahogyan a Mont Blanc is egy hirtelen elhatározásból született, úgy jön majd a következő is, várom, hogy megszólítson a hegy” – mondta sejtelmesen a hegymászó. <<