Egy szó a fővárosért

Nekünk, lapszerkesztőknek jól jön ez a választási kampány. Az utóbbi hónapokban ugyanis alig került olyan cikk a kezünkbe, amelyben valamilyen összefüggésben ne bukkant volna fel a koronavírus: ha nem közvetlenül róla szólt, akkor hol éppen miatta maradt el esemény, hol a dacára tartották meg azt.

Most legalább kezd kialakulni egy kis virtuális csihi-puhi, a jelöltekről zaftos sztorikat bányásznak elő ellenfeleik, vagy – mert ilyenre is akad példa! – hozakodnak elő velük ők maguk. Az egyiknek évtizedekkel ezelőtt a nagybátyja erőszakolta rá helyiekre a PCR-t és a tsz-t, a másiknak egy szupermarket polcai között vált enyvessé a keze, s amiatt kötöttek útilaput a talpára, a harmadik évtizedekig gondosan rejtegetett geológusi diplomát varázsolt elő az almárium fiókjából… Szóval színesedik a témapaletta, még ha nem is minden ilyen „háttér-információval” tud valamit kezdeni az újságíró.

Persze, akadnak olyanok, akik a helyhatósági választásokat is kizárólag a Covid19 szemüvegén keresztül képesek értelmezni. Hogy mekkora felelőtlenség ilyenkor szavazni! Hogy mi lesz, ha a fülkében elkapja a vírust? Vagy egyenesen a pecsételőtől! És szajkózzák ezt főleg azok, akik gondolkodás nélkül bemennek bármelyik boltba, és gyanútlanul teszik bele a kosarukba az előzőleg egy sor vásárló által már letapogatott mogyorós csokoládét. És később majd ezektől az aggódóktól halljuk leginkább, hogy a kapuja előtt még most sincs leaszfaltozva az út, bezzeg a szomszéd falusi komájánál már lerakták a járdát, és hogy „a fiataljaink külföldre kényszerülnek”.

Igen, a közömbösséget, a fásultságot nem érdemes semmittevéssel leplezni, mert egyáltalán nem mindegy, ki kerül a településünk élére. A saját jelöltjeink ígéreteit ízlelgetve azonban egy pillanatra jusson eszünkbe, hogy szeptember 27-én Marosvásárhelyen is választást tartanak. Abban a városban, amelyről 1990 fekete márciusa óta fokozatosan lemondtunk, lélekben feladtuk. Most viszont Soós Zoltánnak egyedüli magyar jelöltként (három román ellenében) tényleg esélye van a székely fővárost visszavenni Dorin Florea elvtársai kezéből. Ha rokonunk, barátunk, ismerősünk él Marosvásárhelyen, ne restelljük hát felhívni telefonon vagy e-mail-ben, Facebookon arra biztatni: azon a vasárnap szánjon egy fél órát a jövőnkre.