Egy évtized kötetbe foglalva

Új színpad és BuRRogtató

Június 26-án a Múzeumok Éjszakáját rendezték meg az intézményben. „Mindvégig érezhető volt, hogy látogatóink nagyon ki vannak éhezve a találkozásra. Ezúttal is a CSISZ és a nőszervezettel dolgoztunk együtt és ismét sikerült színes programot tető alá hozni: a Bagoly Erzsébet, Orbán Enikő Kocsis Klára, Haszmann Gabriella, Handra Ildikó, Here Katalin és általam irányított műhelymunkák mellett Benkő Éva mesélt a gyerekeknek, a Felsőháromszéki Ifjúsági Fúvószenekar szórakoztatta a nagyérdeműt, a felnőttek az intézmény traktorgyűjteményét csodálhatták meg, a napot tábortűz és szabadtéri filmvetítés zárta.”
Ugyancsak idén környezetbe illő színpaddal bővült a múzeum felszereltsége. „A Székely Nemzeti Múzeum felújítása miatt a Kós-épület mögött elhelyezett színpad a munkálatok idejére intézményünkhöz került használatra, és mondhatom, nem hever parlagon: több eseményen használtuk, többek között Dévai Nagy Kamilla és az ifjúsági fúvószenekar is fellépett már azon, és az Ágoston József művelődésszervező által rendezett Székelyföldi Katona- és Huszárnóta-találkozónak is több éve a múzeumkert ad otthont.”

A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete aratóünnepet szervezett Csernátonban, és ebből sem maradt ki az intézmény. „Tavaly a Székelyföldi Búzaösszeöntés nevű vándorünnepnek a múzeum adott otthont, és a rendezvény olyan jól sikerült, hogy, bár idén nem Háromszék volt a búzaöntés házigazdája, úgy döntöttek, aratóünnepet rendeznek, mi meg örömmel adtunk otthont a rendezvény egy részének, amelyen az érdeklődők a kulturális program mellett cséplésbemutatót is végignézhettek. Mondhatni, Burrogtató-előzetesnek is beillett a rendezvény.”

Augusztusban érdekes kiállításnak adott helyet a múzeum. „A Pápateszéri vízimalmok című tárlat egy hónapig volt látogatható az intézmény főépületében, amely nagy érdeklődésnek örvendett.” Az intézmény fő rendezvénye jó néhány éve a Csernátoni BuRRogtató. „Hála Istennek, idén megtarthattuk az eseményt. Több mint ötven gép vonult fel, és öröm számomra, hogy a tavalyi virtuális rendezvény után idén ismét benépesülhetett a múzeumudvar. Ez a legnépszerűbb rendezvényünk, év elejétől rengetegen érdeklődtek, hogy lesz-e idén Burrogtató? Egyik fontos hozadéka, hogy nagyon sok gépünk: traktor és stabil motor elindult magyarországi és környékbeli gépészbarátaink jóvoltából, ahogy az is, hogy rengeteg olyan embert hozott be a múzeum életébe, akik itt élnek körülöttünk, gazdálkodással foglalkoznak, ez az életük, mondhatni kitágult a közösségünk.”

Megőrzés és gyűjtés

A számos rendezvény mellett folyamatos háttérmunka zajlik az intézményben. „A múzeumi élet nem csak a rendezvényekből áll. Nyilván, nagyon fontos része, hogy a közönséggel tartsuk a kapcsolatot, hiszen a kiállított tárgyak azért vannak, hogy azokat meg tudjuk mutatni, tovább tudjuk adni, ugyanakkor a megőrzés és a gyűjtés is fontos szelete a munkának. Amikor nincs rendezvényünk, akkor is mindig van tennivaló a tervezésen, pályázatíráson túl is. Szép székelykapuk készültek, fejfákat faragtak a faragóműhelyben, és ahogy tudunk, a tudományos életbe is bekapcsolódunk, több online konferencián vettem részt. Érdekes, ahogy az online világgal kitágul a tér, szenvedünk attól, hogy egy gép mögött ülünk, és nem találkozhatunk emberekkel, ugyanakkor egy jó lehetőség, hogy a szobában, a számítógép mellől ott lehetek egy magyarországi konferencián anélkül, hogy odautaznék.”

Ugyanakkor elkészült a múzeum történetét bemutató kötet is.

– Az EME Kiadó Emberek és kontextusok-sorozatába betervezte idén A csernátoni Haszmann Pál Múzeum történetéről szóló kötet kiadását. Ez a doktori dolgozatom szerkesztett változata, amely Keszeg Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató mentorálásával készült. Sok munkával járt, amíg egy tudományos dolgozat könyvvé állt össze, aztán elkészült a borító, és végül el kellett engednem, ki kellett adnom a kezemből. Olyan, mint egy megszülető gyermek. Remélem, nemsokára kézbe foghatom a kiadványt, amely nyomdában van. Állami levéltárat bejárva, családi levéltárat kutatva írtam meg, és a közel 50 éves múzeum alakulását és első évtizedét mutatja be sokféle szemszögből, el egészen addig, hogy adott fejezetben az intézmény vendégkönyveit is vizsgáltam. Mondhatni egy évtizedes munka eredménye, és CD-melléklet is tartozik hozzá. Amikor említette a kiadó ezt a lehetőséget, úgy gondoltam, szép lenne, ha rákerülhetne az a kis film, amit a múzeumalapító nagyapám 110. évfordulójára készítettünk Kerekes Zoltán segítségével. Az volt a célom, hogy a hozzá kapcsolódó emlékeket gyűjtsem össze. Sajnos, azok, akikkel akkor beszélgettünk, igen megfogyatkoztak, és úgy vélem, ilyen szempontból is fontos munka volt, mert ezt akkor kellett és csak akkor lehetett elvégezni – fogalmazott a múzeumvezető.

Az idei év más okból is rendhagyóra sikerült. „Április 10-én édesapám eltávozott közülünk, és ez megváltoztatta az életünket. Ez nagy váltás a múzeum életében is, hiszen ő volt a szíve-lelke ennek a gyűjteménynek. Unokatestvéreimmel folyamatosan dolgozunk azon, hogy méltóképpen tudjuk folytatni ezt a munkát”– summázott.