Egy évig ebből a hétből élnek

Nincs még Romániában olyan közösségi szabadidős program a mozgássérülteknek, mint amilyent a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szentgyörgyi, csíkszeredai és mikóújfalusi csapata szervez évről évre Benedekmezőn. Akadálymentesített természeti környezetben, sajnálkozó és lesújtó pillantásoktól mentes közösségben nagyon ritkán van alkalmuk tartózkodni a fogyatékkal élőknek. A szombaton kezdődött egyhetes táborban egymást érik a szórakoztató programok.
– Ez a 16. táborunk – mondja Tischler Ferenc, a Máltai Szeretetszolgálat főtitkára, aki törött lábbal vesz részt, mélyen átélve a mozgássérültek helyzetét. – Ezúttal is vannak Magyarországról, Kárpátaljáról, és első alkalommal csatlakoztak hozzánk bukarestiek és balázsfalviak is. A résztvevők átlagéletkora 25 év. Van egy törzscsapatunk, jó, hogy megvan a kötődés a visszatérők között, így könnyebben bevonhatók az újak is, akiknek többsége el sem tudja képzelni, hogy ilyen létezik, hogy így is lehet: a természetben, ilyen népes és befogadó környezetben kikapcsolódni. Románok és magyarok egyaránt jelen vannak, így minden program szimultán két nyelven zajlik. Közel 50 személy kedvezményezett, az értük dolgozó 36 önkéntes és a szervezők sátrakban laknak.
A tábor résztvevői szombaton a csíksomlyói kegytemplomnál találkoztak, ahol szentmisén vettek részt, onnan jöttek a Benedekmezőre. További programjukat az egyik szervező, a maga is mozgássérült Bartalis Attila (Fifike) ismertette: a vasárnap ismerkedős játékokkal telt, a hétfői nap a sporté és a csapatjátékoké volt, kedden a rozsnyói dinóparkba látogattak, utána szentmise és filmnézés következett. Tegnap hagyományőrző napot tartottak kézműves-tevékenységekkel, este népdalt tanultak, aztán a csíkszeredai Józsa Csaba, aki 14 évig volt egyik szervezője a tábornak – búcsú retro-bulit tartott. A mai nap a városi programoké és a lovazásé-szekerezésé, pénteken egy saját maguk által írt mesét játszanak el a csapatok. A Sepsi Medvék ATV-klub és a szentgyörgyi motorosok is megsétáltatják burrogó járgányaikon a sérülteket, ez fölöttébb izgalmas epizódnak ígérkezik. A tábortűz kötelező a szombati táborzárás előtt.
– Ide soha nem kell önkénteseket keresni, hiszen egymással versengve jelentkeznek – mondja Tischler. – Igaz, a sok fiatal mellett többen családostól jönnek, ha már pihenőszabadságuk egy részét feláldozzák.
– Ez jó, mert gyerekeik megszokják a fogyatékkal élőket, nem fognak rájuk furcsán nézni – teszi hozzá Fifike.
Fari Palkó Ilona a Máltai Lovagrend képviselője a táborban, egyébként az enyedi szeretetszolgálat alapító tagja és vezetője 25 éve, a híd szerepét tölti be a Lovagrend és civil ága között. Szerinte szobrot kellene állítani az önkénteseknek, nekik köszönhetően érzik teljes embernek magukat a mozgássérültek, akik egy évig ebből az egy hétből élnek: mert játszanak, táncolnak (az önkéntesek forgatják, tologatják őket kerekes székeikkel), mert megoszthatják a gondjaikat, meghallgatják őket. <<