Dr. Bencze Mihály, a matekkirály

Közben volt iskolaigazgató Bukarestben, kiadótulajdonos, életművek felkutatója és szerkesztője, kiadója, diáklapok elindítója, patronálója, a barcasági csángók művészetének egyik feltárója. Sorolhatnám még az érdemeket, kitüntetéseket, elismeréseket, ezek közül is kiemelvén talán a legrangosabbat, a 2017-ben neki ítélt, Brüsszelben átadott Európai Polgár díjat. És én azt is hozzáteszem, amit nekem mondott volt egyik alkalommal, amikor Szovátáról, az Apáczai-díj átnyújtásának ünnepségéről jöttünk hazafelé, hogy azért mégis, pedagógusként az Apáczai-díjra a legbüszkébb, amelyet a szövetség tudományos tanácsa ítélt neki matematikai gyűjteményeiért. Igaz, tette hozzá, annyi elismerés, díj sem volt elegendő ahhoz, bár egy olcsóbb gépkocsit vásárolhasson magának, hogy például ilyen díjátadó ünnepségekre saját kocsival érkezhessék. Persze, nem mondta ezt ő komolyan, mert annyit költött versenyekre, kiadványokra, anyagi támogatásokra, hogy ebből juthatott volna ilyesmire is, de ez végeredményben nem elsődleges nála.

Engem közvetlenül, személyesen is érint az ő munkálkodása, mert magyartanárként büszke vagyok arra, hogy matematika-beállítottságú családom egyik tagja, az akkor XI-es lányom, aki ugyancsak matematikát végzett Szegeden, 1994-ben a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny Ungváron tartott döntőjén első díjat nyert. Érdekes módon Bencze Mihály nem csupán a helyszínekre emlékszik, hanem mindazokra, akik ennyi esztendő során kitűntek ezeken a vetélkedőkön.

A kérdés önmagától adódik: hogyan, hol, mikor is kezdődött a kőműves apa és háziasszony édesanya fiának idáig tartó útja? De abban is biztos vagyok, hogy ezek után még sok minden fog történni, mert a matematikaversenyek immár az óceánt is túllépték, s leállni hiába akarna, a megkezdett út további lépésekre csábítja. A barcasági csángókra jellemző konokság, kitartás, hajsza, pontosság benne van a hétfalusi levegőben, s ha környezetünkben szétnézünk, sok ilyen elkötelezett embert fedezhetünk fel. Már a csernátfalusi általános iskola, a Hosszúfaluban működő elméleti líceum magyar tagozatán megtanulta, könnyen elveszhet a múlt, amely amúgy is sok részletében még ismeretlen.

Zajzoni Rab István és Tóthpál Dániel csángó költők lelke költözött belé, műveik feltárásával és újbóli megjelentetésével, emlékjelek, szobrok alkotásának ötletével, létrehozásuk szolgálatával sokat segített egy tiszta, nagyszerű csángókép kialakításában. 1973-ban érettségizett abban az iskolában, amelyből aztán később, az ő hathatós munkálkodásának köszönhetőn is létrejött az önálló magyar középiskola Hétfaluban, az úgynevezett Szecselében. A kolozsvári egyetemi évek alatt már meg is kezdte versenyeinek sorát. Magyar középiskolásoknak indított matekversenyt, igaz, csak három hónapig tarthatott.

Aztán brassói tanárkodása során más kezdeményezések következtek, be is tiltották, de még az Ifjúmunkás című ifjúsági lapban kezdeményezett feladatsorok sem bírták hosszú ideig. 1990-ben az Áprilyban lezajlott az első Erdély Magyar Matematikaversenyre (a Székely Mikó Kollégium, Bíró Béla igazgatósága alatt tíz éven át volt színhelye), ezt követte rá egy évre a Szegeden elindított Nemzetközi Magyar Matematikaverseny, amelyen az anyaország és az elcsatolt területek képviseltették magukat, és azóta minden évben, a Kárpát-medence más-más helyszínén került rá sor. Az erdélyi szakasz ennek előválogatója. A most befejeződő tanévben sem maradt el az erdélyi válogató, az Erdélyi Magyar Matematikaverseny 30. kiadását februárban tartották a dévai, Téglás Gábor nevét viselő magyar középiskolában. 2013-tól V–VIII-os tanulók is résztvevői a rendezvénynek. Ha nehezen is, de a tanügyminisztériummal sikerült elfogadtatni, hogy a nagyok matematikaversenye megfeleljen az országos tantárgyversenynek, és a legjobbak egyetemi felvételit nyerjenek.

Végezetül pár érdekes adat: Bencze Mihálynak eddig összesen 18 műve jelent meg, köztük versgyűjtemények, Fulgur nevű kiadója sok kiadvány létrehozója, tudományos munkák szerzője, eddig kilenc országban vett részt tudományos konferenciákon, 35 különböző díjban részesült, 9 diáklapot indított, segített, 9 szaklap szerkesztője, főszerkesztője… Egy időben Még vicclapot is indított, fővárosi iskolaigazgató korában kiadta és szerkesztette a Bukaresti Magyar Élet című időszakos lapot, útra indította a világhálón a Wildt József Nemzetközi Matematikaversenyt, amelynek megoldói között ott vannak az AEÁ, Kanada, Kína, India, Európa képviselői, megrendezte a Rubik-kockát forgatók első erdélyi bajnokságát, amely öt fordulót is megélt.

E méltató cikk megírása után adta tudtunkra felmondólevélben: bár elérte a nyugdíjkorhatárt, a törvény által megengedett keretek között szeretett volna még három évig katedrán maradni, de iskolája ezt nem tette lehetővé. Így hát kénytelen mindarról a sok-sok teendőről lemondani, ami a matematikaversenyek továbbvitelével jár. Mivel hivatalos rendezvényről van szó, jogilag ő nem lehet annak szervezője, igazítója, vezetője.