Demagógia-rekord

A magyar közélet legfontosabb törésvonalát a nemzeti sorskérdésekhez, a nemzeti érdekekhez és értékekhez való viszonyulás adja. Nincs ellentmondásban ez a tézis azzal az utóbbi években jobb- és baloldalon egyaránt elfogadott megállapítással, hogy napjainkban sokkal fontosabb a szuverenista/identitárius (értsd önazonosságvédő) és a globalista/kozmopolita tábor közötti ellentét, mint a jobb/bal szembenállás. Aki ugyanis nemzetben gondolkodik, szükségképpen identitárius, szuverenista és antiglobalista.

A létező baloldal közel egésze, a magukat balra soroló magyar politikai erőknek pedig éppenséggel teljes egésze a globalista oldalon áll, többnyire ki is mondják, hogy feloldanák a megmaradt magyar szuverenitás nagy részét az Egyesült Európai Államok intézményes olvasztótégelyében.

Ezeknek az erőknek ennek megfelelő a hozzáállása Trianonhoz is.

A Kádár-rendszerben e kérdést lényegében kitagadták a történelemoktatásból, rendszerváltás után pedig azt próbálták elhitetni azokkal, akik hitelt adnak nekik, hogy megérdemeltük Trianont, mert nem voltunk kellően empatikusok a kisebbségi kérdésben. Az nem zavarta őket, hogy az akkori Európában példaértékű volt a magyar kisebbségpolitika.

Másrészt diabolizálták a Horthy-korszakot és annak irredenta politikáját, végül pedig olyan önfeladó külpolitikát hirdettek meg, illetve folytattak, amikor kormányra kerültek, melynek mentén lehetetlen Trianon negatív következményei közül bármit is orvosolni. A 2004-es népszavazás alkalmával uszítottak a határon kívüli magyarok ellen. Egyik meghatározó ideológusuk, Bauer Tamás pedig odáig ment, anélkül, hogy társainak többsége elhatárolódott volna tőle, hogy leírja: Trianon igazságos volt.

Jakab Péter mindezzel együtt azt volt képes kijelenteni a békediktátum idei évfordulója kapcsán, hogy pártjának ezekkel a nemzetellenes, lényegében Trianon-párti erőkkel való összefogása a helyes válasz Trianonra. Hogy a nemzetellenes erőkkel a nemzet érdekében fogtak össze.

Nos, azok után, hogy az ellenzék a jogállamra hivatkozva készül lerombolni a jogállamot, nincs is túl sok csodálkoznivalónk.

Annyit azért leszögezhetünk, hogy a logika, s a józan ész megcsúfolásában, a választók értelmi képességeinek semmibe vételében, illetve demagógiában ezt a rekordot aligha lehet valaha megdönteni.