December 1. Kézdivásárhelyen

Nem történt rendbontás, nem volt magyarellenes megnyilvánulás a kézdivásárhelyi december elsejei ünnepségen. Úgy tűnik, hogy két vonalon zajlott a szervezés, az egyiket a Helyi Fejlesztési Egyesület vállalta fel, míg a másik a várostól idegen, civil kezdeményezésnek tűnt.

Az ünnepség a Molnár Józsiás utcában található, a Szentlélek leszállása nevet viselő görögkeleti templomnál kezdődött. A meghívottak meg lehettek elégedve: a város nagy része román lobogókba volt öltöztetve, a szervezők azt is jónak látták, hogy a templom elé is egy jókora trikolórt feszítsenek ki, egy szentgyörgyi katonai alakulat, valamint a sürgősségi felügyelőség helyi csapata állt díszőrséget. A civil résztvevők számát 250–300 közé becsülte a sajtó, nagyon kevés kézdivásárhelyi arcot véltünk felfedezni.

Jelen volt Sebastian Cucu kormánybiztos, Eugen Palade, a megyei rendőrség főnöke, valamint néhány katonatiszt. Az ünnepség rövid egyházi szertartással kezdődött a templomkertben levő emlékkeresztnél, majd beszédek hangzottak el. A prefektus a kormányfő üzenetét tolmácsolta, majd a szervezők részéről Monica Rusu egyesületi elnök szólt a jelenlévőkhöz. A magyar közösség szempontjából méltányolandó, hogy a beszédek civilizáltak voltak, teljes mértékben hiányzott belőlük a nacionalizmus. Egy rövid kulturális előadást követően koszorúkat helyeztek el a fakeresztnél, majd a jelenlévők a Boldog Özséb körforgalmat érintve a sportcsarnokhoz vonultak, ahol délutánba nyúló, fél hatkor öt perces tűzijátékkal véget érő koncert- és előadássorozatra került sor. Ez az ünnepség a For You Klubban az Egyesülés Báljával ért véget.

Idegenek a Gábor Áron-téren

Azt már korábban tudtuk, hogy a rendezvénynek lesz egy másik, a helyi szervezéstől független része is. Délelőtt a Noua Dreaptă Sepsiszentgyörgyön azt hangoztatta, hogy Kézdivásárhelyen is felvonul két autóbusznyi tagjuk, de ez valamiért elmaradt. A csendőrség viszont nagy erőkkel kezdte biztosítani a főteret és az oda vezető utat (legalább hét furgon és számos rendőrautó jelent meg), és valamivel 14 óra után fel is tűnt egy kb. 120–150 fős prahovai és bákói csapat (a három busz, két prahovai és egy bákói rendszámú a bíróság előtt állt meg), akik hazafias dalokat és egyházi énekeket dalolva tettek „tiszteletkört” a központban, csendőrök gyűrűjében, csendőrautó vezetésével „ünnepelve”.

A menetet ortodox pópák vezették. A Gábor Áron-szobortól pár méterre imára szólították a híveket, akik letérdelve fohászkodtak. Ezt az eseményt már a központi sajtó is nagy figyelemmel követte. A jelenlévők feszültek voltak, szemmel láthatóan többen nem érezték jól magukat a bőrükben. Furcsának tűnt, hogy a menet tagjainak nagy része a hazafias dalokat kottából énekelte (a templomnál egy pópa is „puskázott” a román himnusz éneklése közben), tehát beszervezett ünneplőkről lehetett szó, arról nem is beszélve, hogy húsvéti rigmusokat is beleke­vertek a műsorba: Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! – válaszoltak az ünneplők. Ki kell mondanunk: egyetlen magyarellenes szlogen sem hangzott el részükről. A kézdivásárhelyiek az előző évekhez hasonlóan „nem vették fel a kesztyűt”: a menetet 3-4 ember és pár gyerek szemlélte.