Dániába megy a székely nyúl

Hatalmas sikert könyvelt el a székelyföldi szárnyas-, galamb- és kisállattenyésztők kiállítása, melyen a 77 tenyésztő eddig példátlan módon 1150 példány fajállatot mutatott be Sepsiszentgyörgyön, a Vadász utcai sportcsarnokban. Megvolt tehát az elégtétele a szervezőknek, hiszen a vasárnap déli zárást sem lehetett a beharangozott időben megejteni, annyi volt az érdeklődő: közel négyezer!

A kiállítás pénteken reggel nyílt meg a nagyközönség előtt, de előzőleg már lezajlott a verseny, hiszen a Hargita és Kovászna megyei kiállítók állatait csütörtökön bírálta el a Craiova, Galați, Suceava, Buzău megyei zsűritagokból összeálló, pártatlan bírálóbizottság.

– Meg vagyunk elégedve a bírálatokkal, noha szigorúak voltak – nyilatkozta lapunknak Bartha Balázs, a Háromszéki Kisállat- és Fajbaromfi-tenyésztők Egyesületének elnöke.

A csarnokban mintegy nyolcvanfajta galambot, negyvenfajta baromfit, húszféle nyulat lehetett megtekinteni, köztük olyanokat is, amelyek az eddigi kisebb-nagyobb rangú kiállításokon még nem szerepeltek. Többnyire a zsűritagok is egy-egy fajtára szakosodnak, a szervezők most igyekeztek olyanokat keresni, akik legalább három–négy fajtastandardot alaposan ismernek. Ha egy fajtából hat példány van a kiállításon, egy lehet közülük bajnok, amennyiben több – de még akkor is, ha sokszorosan több van – két bajnokot lehet kiválasztani, azaz a legjobbak közül is a legjobbakat, magyarázta az egyesületi elnök a szokásos procedúrát, vagyis hogy miért nem lehet mégis mindenki elégedett a bírák döntésével. Aki fellebbez az ítélet ellen, az fizet 100 lejt, amennyiben az ő javára döntenek, visszakapja a pénzét. Bartha Balázs tyúkokat tart, kettős hasznosítású Australorp, törpe Barnevelder és ezüst törpe Wyandotte-okat, Plymouth- és Marans-csirkéket, de pulyka, fácán, fürj és páva is van a portáján. Tőle tudom meg azt is, miért inkább a tenyésztőknek adja tovább a tojást vagy az állatokat, illetve miért vesznek azok is tenyészállatot, akiknek már van otthon néhány példány belőlük: nehéz a keltetés, sok figyelmet igényel, ha a tojásban elszakad a szikszalag, behasad a levegőhólyag, oda a szaporulat, bajos a csibék nevelése, ráadásul sokba kerül a vakcina, a gyűrű, a kiállítási költségek.

És hát a kifutóra kerülő baromfik külön figyelmet kérnek már tojás koruktól: mert szép állat a sem túl kicsi, sem túl nagy, sem túl kerek, sem túl hosszúkás tojásból kel ki, etetésük különös figyelemmel történik, kiállítás előtt egy pár héttel már külön tartják a kakast és a tyúkot, hogy a kakas benderészés közben ne törje össze a tyúk tollát.

Izidor, a bajnok
Klárik László volt szenátor, aki feldobolyi tanyáján gazdálkodik nagy szenvedéllyel, a háromszéki kisállattenyésztők egyesületének titkára. A hétvégi rendezvényen egyik Brahma-fajtájú kakasa elnyerte a bajnoki címet.

– A tenyésztés nem öncélú tevékenység. Ezek az állatok, a szépségükön túl, elsősorban haszonállatok – mondta Klárik. – Mi, tenyésztők megpróbáljuk kialakítani, fenntartani a legkiválóbb genetikai állományt. Székelyföld egyik jelentős gondját abban látom, hogy nem akarunk áldozni a genetikára: jó állatokra, jó vetőmagra. És ha ez nincs meg (…) a tyúk „feleszi magát”, azaz többe kerül a tápláléka, mint amit tojik, és megélni belőle úgysem lehet. Beleszakadhatunk a munkába, ha a genetikai állomány nem jó, akkor abból gazdasági haszon nem lesz. Izidor, a bajnok, még nagyon fiatal kakas, nőni fog, szélesedni, szépülni. Remélem, ősszel országos bajnok lesz. Pedig októberben, a brassói kiállításon kizárták, mert túl kicsinek ítélték a bírók. De én rá fogadtam, és nem egy mesterségesen, táppal felpuffasztott állatot akartam belőle – mesélte a volt szenátor, aki ugyanakkor az új hazai fajként szabadalmaztatott székely nyúlfajta elkötelezett híve is. A székely nyúl úgy volt kitenyésztve, hogy bírja a hazai klímát, ellenálló legyen a betegségekkel szemben, és ne legyen túl igényes a környezetére, de a tápra sem. A kiállításon is jó pár példány szerepelt belőle, több színváltozatából is, és a híveinek merész terve – ez a döntés most született a hétvégén, a szakmai megbeszélésen –, hogy a fajtát ősszel a Dániában megrendezendő európai kisállat-kiállításon is bemutassák, holott ez áldozatokat is kíván: lehet, hogy a nyúl sem éli túl a hosszú út és a négynapos kiállítás stresszét, a gazda vesztesége pedig ilyenformán 100 eurónál kezdődik, de az erkölcsi nyereség megéri. Hasonló sikerként élték meg azt is, noha akkor nem is egy hazai fajtáról volt szó, hogy háromszéki nyúltenyésztő (a bodoki Györbíró Béla) a német óriás nyulával Berlinben ért el maximális pontszámot.

Mindenki másképp számolja?
Pénteken több száz óvodás látogatója volt az expónak, de szombaton és vasárnap is kisebb-nagyobb gyerekek számlálatlan serege gyönyörködött a tyúknagyságú galambokban, galambnagyságú kakaskákban, óriás- és törpenyulakban. Kezdő és haladó tenyésztők is jöttek, tanulni vagy tapasztalatot cserélni. Városi, közönséges tyúkot tartó látogató szerint ilyen fajállatokat nem éri meg tartani, mert kényesek, másik baromfinevelő szerint érdemes és kifizetődő, miután az ember (saját kárán) megtanulja kezelni őket. De szép számban jöttek az állatszerető, kíváncsi felnőttek is.
A csarnok mellett vásárolni is lehetett különböző fajtájú kisállatokat, de nem nagyon ment a kereskedés, nyilatkozta egy illyefalvi baromfitartó, akinek ezek mellett csak az az elégtétele, hogy ő maga egészségesen táplálkozik, fia pedig kilencévesen még nem evett bolti tojást.

– Ha egy nyúlnak az ellátására felnőttkoráig csak napi egy lejt számítunk, milyen árba kellene eladni, hogy nyereséges legyen? – kérdezett vissza egy másik árus, amikor a nyereségről faggattam.
Úgy tűnik, az állatokra mégis van igény, legalábbis nagyon-nagyon sokan reményteljesen várták a tombolajegyek kisorsolását, amelyen zömmel kisállatokat, de tápokat, szakkönyveket is lehetett nyerni. Csak remélni lehet, hogy aki nyulat, tyúkot, kakast vihetett haza, az nem áldozza fel a vasárnapi ebédre. Miklós Katalin, a sepsiszentgyörgyi művészeti líceum tanárnője sem tette, noha négy egymás utáni évben kedvezett neki a szerencse. A galambpár kivételével, amelyik természetes úton pusztult el, mindegyik nyereménye, az oroszlánfejű törpenyuszi, a nagy belga nyúl és az Orpington tyúk, ma is él. Két kamaszfiú is reményteljesen várta a sorsolást, ők is tovább tartották volna az állatokat. Reméljük, csillogott a szemük a számok kihúzása után, az állatok pedig megfertőzik őket egy hasznos szenvedéllyel éppúgy, mint a minőség iránti igénnyel a többi friss tulajdonost is.

További fotók itt