Család és karrier

Sebestyén Lázár Enikő az erdővidéki Bardócon született, kisdiákként került be a helyi citeracsoportba, majd hegedülni tanult. Hetedik osztálytól a megyeszékhelyi művészeti líceumban, érettségi után a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem zenepedagógiai szakán folytatta tanulmányait. Abban az időben alakult a filharmónia kórusa, felvételt hirdettek, jelentkezett és felvették.

– Szakmailag egy nagyon erős társaságba csöppentem bele, s ez inspirált arra, hogy képezzem a hangomat, s felvételiztem az ének szakra. Így irányult az egész karrierem az éneklés területére – magyarázta a tanárnő.

Egészségügyi problémák miatt a másod évet a brassói egyetemen kezdte el, harmadévesen már tanított.

– Kerezsi János volt akkor a művészeti líceum igazgatója, az ő hívására, ajánlására indultam el a pedagógusi pályán. Nagy szeretettel és odaadással tanítottam, már nem vonzott, hogy egy opera vagy filharmónia kórusba énekeljek, mert úgy éreztem, hogy ebben a szakmában jobban ki tudok teljesedni. Színpadon lenni, énekelni a mai napig szeretek, de a tanításról nem mondanék le – tette hozzá.

2010-2013 között a Plugor Sándor Művészeti Líceum vezetését is elvállalta, majd 2017-től újra igazgatója lett az iskolának.

Két zenész lány édesanyja, az ősszel kilencedik osztályt kezdő Regina zongorán, az ötödikes Kata pedig fuvolán játszik. Mindketten tehetségesek, jó eredményeket értek el a hangszerolimpiászon, különböző versenyeken.

– Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szakmai tanácsokkal tudom őket segíteni, át tudom adni nekik a tapasztalataimat, tudom irányítani őket. A művészeti oktatás plusz időt igényel a gyerek részéről, hiszen az elméleti oktatás mellett (ott is jól kell teljesíteni), ott van a mindennapi hangszeres gyakorlás, a sok fellépés, a mesterkurzusok. Ez egy életforma, aki ezt választja, az együtt kell éljen a hangszerrel. A férjem mindenben támogat minket, zenészeket, ahogy mondani szokta ő a mi menedzserünk. Ha bármire szükségünk van, egy hangszerre, vagy versenyre, kiszállásra kell menni, a költségek fedezésére a pénzt mindig előteremti, mert tudja, hogy a tanulásba való befektetés megtérül – tette hozzá.

A kamaszkor nehéz időszak úgy a gyerek, mint a szülő életében, igyekszik példát mutatni, megértően viselkedni biztonságos és szerető családi hátteret biztosítva a lányok számára.

– Vannak helyzetek, amikor egészen jól tudom kezelni a felmerülő gondokat, de az is előfordul, hogy felemelem a hangomat. Törekszem a párbeszédre. Nem egy könnyű időszak az biztos, de hamarosan túl leszünk rajta. A kisebbik lányommal talán nehezebb dolgom lesz, mert ő egy nagyon erős egyéniség – mondta.

Szabályok nélkül nem lehet gyereket nevelni, vallja.

– Minden gyereknek szüksége van egy keretre, amiben ő biztonságosan mozoghat. Szabályok nálunk is vannak, amit mindenki betart. Hétközben este kerülünk haza, akkor van együtt a család. Férjemmel együtt ragaszkodunk a közös vacsora elfogyasztásához, ekkor beszéljük meg, hogy kinek miként telt a napja, mi történt vele. Telefon félre van téve, a nappaliban nincs televízió, ilyenkor csak egymásra figyelünk – tette hozzá.

A két lány helytállásra, kitartásra nevelik, a szociális érzékenységüket is fejlesztik.

– Fontos, hogy legyenek hálásak a lehetőségeikért, legyenek jók abban amit csinálnak, találják meg a boldogságukat, kiteljesedettnek érezzék magukat és a kudarcokból tudjanak tanulni, építkezni. Úgy látom, érzem, hogy jó úton haladnak. A keresztény értékek alapján élünk, a gyerekeinket is így neveljük. Igyekszünk a szociális nyitottságot is fejleszteni, építeni bennük. Mindent megteszünk azért, hogy biztonságos környezetben nőjenek fel, és segítőkész, kiteljesedett, boldog felnőttekké váljanak – mondta az édesanya.