Csak egy kicsit kéne jobbnak lenni

Tegnap meggyúlt a várakozás első lángja. Advent van. Újtervezés, újrakezdés, felfrissülés. Kint és bent. Mind a lelkünkben, mind a környezetünkben. Mindenki készül, és várja az Urat, aki eljön újra és újra. Eljön, megszületik a világnak, nekem és nektek. Ha így néznénk az ünnepet, akkor az advent új kihívás lenne a karácsony felé vezető utunkon: lelkileg, külsőségeket hátrahagyva, arra koncentrálva, mi okoz nekem boldogságot. A szemet betöltik, és talán a lelket is pár pillanatra, a világító, csillogó díszek, a puccos karácsonyi vásár és az ajándékok. De mi tölti be a lelkünket? Mi okoz örömet? Mitől mosolygunk őszintén? Mi szakít ki a hétköznapok nehézségéből? Az újrakezdés nem csak a naptárban kellene történjen, nem csak abból kéne álljon, hogy meggyújtjuk a gyertyát. Az újrakezdés a lelkünkben is végbemehet. Micsoda öröm, hogy elindulhatok, kaptam ismét egy lehetőséget arra, hogy újrakezdjem az egészet, és sokkal jobban csináljam, mint a tavaly. Elég csak akarnom, emellett döntenem. A felkelő nappal véget ér a sötét éjszaka, és valóban új nap kezdődik! Az advent is egy új reggel. Akarjuk, hogy új napra ébredjünk?

Ahhoz, hogy újrakezdjek, és ennek értelme, ereje, haszna és gyümölcse is legyen, fontos elgondolkodnom.

Az első dolog, ami talán a legfontosabb, hogy hol vagyok most? Hol és hogy állok személyes életemben? Fontos egyáltalán lelki életem? Külsőm mellett él-e igazán a bensőm? Haladok-e, növekszem-e, fejlődöm-e? Kik segítenek növekedésemben? Vagy netán elakadtam, stagnálok? Mik akadályoznak? Mik tartanak fogságban engem? Szenvedélyek, rossz szokások, ismétlődő bűnök, rendeződni nem akaró emberi kapcsolatok?

A második dolog, hogy mit mond a lélek, merre kell indulnom? Addig, amíg valaki nem tudja, hová akar menni, ne csodálkozzon majd, ha odajut, ahová nem akart.

Merre tartok most? Mik a céljaim, mi motivál nap, mint nap? Miért és kiért, vagy kikért élek? Miért érdemes felkelnem, küzdenem, dolgoznom? Miben akarok fejlődni? Keresem Istent? Meglátom az embereket?  Gondoskodó, támogató, másokat segítő ember vagyok? A szívemben van elég figyelmesség és szeretet? Az az ember él igazán, aki szeret és segít másokon.

Nem utolsó sorban pedig, mit kell, tehát, tennem? Olyasmire gondolj, amit meg is tudsz tenni, ami megvalósítható, számodra elérhető, és mindig egyszerre csak egy dolgot próbálj megcsinálni. Ne várd, hogy történelmet írsz. Megteheted, hogy kezdesz lassítani, elcsendesülni. Figyelni a belső énedre. Hívd magadhoz Istent!

Tudod mi szükséges ezekhez? Engedd el a tavalyi rohanást, a félelmet, hogy nem készül el minden karácsonyra. Engedd el a sok csillogást, amit csak azért teszel, hogy más lássa, hogy neked milyen csodálatos az ünneped. Ez neked ünnep? Ünnep a rohanás? Az át nem aludt éjszakák? A sírásig vezető takarított, főzött, sütött, vásárolt napok? Neked ez mind ünnep? Azt hiszed, ez okozza boldogságodat? Gondolkozzunk el azon, ami igazán fontos ebben az időszakban. Mondjunk le arról, ami nem ünnep.

Tégy az idén másképp! Menj el reggel a rorátéra! Hívd fel az ismerősödet, akivel nem beszéltél hónapok óta! Kérdezd meg, hogy van, mi újság vele. Tarts lelki napot! Látogass meg egy beteget! Ajándékozd meg a szegény gyerekeket! Békülj ki haragosoddal! Bocsáss meg, és kérj bocsánatot! Találd meg Istent a mindennapi életedben!

És pontosan ez advent lényege, történnie kell valaminek velünk, amitől lélekben tisztábban és kevesebb képmutatással hajolhatunk oda karácsony estéjén a betlehemi kisded jászlához, vagyis szeretteinkhez, családtagjainkhoz. Vegyük észre a nélkülözőket – akiknek talán több figyelemre, jó szóra, megértésre, türelemre van leginkább szükségük, amit vásárlásokkal nem lehet kiváltani. 

Advent, karácsony, újév. Az újrakezdés időszaka. Legyen életed eddigi legszebb szakasza.

Tamás Réka