Csaba királyfi könnyei

1. Cristian Pomohaci pedofil pópa népdalénekes is. Nótás kedve nem hagyta el a világ füle és szeme előtt kirobbant botrány után sem. A napokban hangversenyt adott a szecessziós művészet gyöngyszemében, a híres Kultúrpalotában. A terem zsúfolásig tele, a nézők úgy fogadják, mint egy csillámporos sztaniolmessiást: kalapos matrónák ölelgetik, egy férfi középkori áhítattal a kezét csókolja. Amikor a mesés vagyont összegyűjtő Művész rázendít a slágerére – A fi om e lucru mare – nagy dolog embernek lenni (ő csak tudja), a közönség vele együtt énekel, a zsebkendők szorgosan törlik a könnyeket.

Marosvásárhely, 2017. július. Az üvegablakokon Aranka György, Csaba királyfi és Kádár Kata is sírnak, teljesen más érzelmekkel. Harminc év múlva milyen előadások lesznek a Lábas Házban, a szentgyörgyi könyvtár Gábor Áron Termében?

2. A vizes vébé megnyitóján Egerszegi Krisztina indított el jelképesen egy csodálatos szökőkutat. Nézem a Nemzet ma is szép Egérkéjét, kevés annyira szeretni való ember van a világon! Üvegszekrénye ragyogó érmekkel tele, mégis megmaradt szerénynek hite, családja, népe mellett. Nem törekedett a magyar úszószövetség lefejezésére, nem háborúzott a nemzetközi szövetséggel három témakörben: dollár, euró és pénz. És férjével magyarul beszél, nem amerikaiul. Nem vagyok annyira fellegekben járó, hogy elvárjam egy élsportolótól, nyolc óra esztergálás után döntse a világrekordokat, mint kugligolyó a fabábokat, de valahogy keserű szájízt hagy maga után ez a mai sportbiznisz. Mi következik, tarifa szabja majd meg, hogy 3–4 euró egy karcsapás, ötven egy sikeres víz alatti fordulás?

3. Ha valaki egy templomban elkezd fütyülni azzal az indokkal, hogy ő ateista, kidobják, jól teszik. Egy hívő se menjen fütyörészni az ateisták összejövetelére; ha mégis megteszi, dobják ki, nagyon helyes. Pofonegyszerű, illetve a pofon így elkerülendő.

4. A Népszava áradozóan számol be a liberális értelmiség egyik sztárszerzőjének legújabb könyvéről: „sommáját írja a mai Magyarországnak, csak épp a kényelmetlenebbik fajtából: ki szeret belebámulni a saját országa acsarkodó, utálkozó, félművelt pofájába?” Szóval a haza acsarkodó, félművelt pofája? Sokat gondolkodtam jegyzetem címén. Jobbat nem találhattam volna.