Ceauşescutól kapott autósjelvény

Szombaton szemet gyönyörködtető, szebbnél szebb autók lepték el Sepsiszentgyörgy főterét. A harmadik Őszi Retróparádét jelentős érdeklődés kísérte: a régi autók szerelmeseitől, a nosztalgiázó idősebb személyeken át a mindenre rácsodálkozó fiatalokig, mindenki jelen volt az eseményen, és ujjongva csodálta a főtéren kiállított ékszereket. A kíváncsiak a gazdáktól izgalmas – négy-, vagy kétkerekűekhez, netán éppen a sofőrhöz fűződő – történeteket is megtudhattak, hiszen ez a kiállítás a látvány mellett a baráti beszélgetésekről, tapasztalat-, netán alkatrészcserékről is szólt. Lapunk is számos érdekes történetbe „botlott” járgánynézés közben.

Szombaton reggel kilenckor kezdtek begurulni a retrójárgányok Sepsiszentgyörgy főterére, a sofőrök fegyelmezetten foglalták el érkezési sorrendben a helyüket, majd – miután egymást köszöntötték – kedvenc autójuk mellett várták az érdeklődőket. A kíváncsiskodók pedig nem maradtak távol: a délelőtt 10 órától egészen 13 óráig tartó parádé minden másodpercében tömeg lepte el a teret.

Az emlékek hófehér Ladája

A kicsik mindennek ujjongtak, a látvány néha otthoni vasautó-gyűjteményükre emlékeztette őket, egyesek már autómárkákat is kiabáltak, a legkisebbek pedig a járgányok gyönyörű, néhol szokatlan színét, a csillogóbb fém alkatrészeket csodálták meg. A felnőttek alaposabban jártak keltek, többen a motorháztető alá is bepillantottak, a járgánytulajdonosok pedig készségesek voltak, minden kérdésre válaszoltak, egyesek lexikális tudás birtokában magyaráztak.

– Fiatal koromban egyszer pont ilyen autóval mentünk Budapestre az akkori udvarlómmal. Kényelmes masina volt, a sofőrje pedig udvarias, rendes ember – mutatott rá ragyogó szemmel egy idős asszony az előtte lévő hófehér Ladára.

Mint kiderült, a nemzetközileg elismert, bukaresti székhelyű Retromobil Club Románia szervezésében az ország 27 városában állítottak ki retró járgányokat.

1200 hivatalos rajongójuk van

– Sepsiszentgyörgyön ez a negyedik rendezvényünk, ebből három őszi parádé volt. Évről évre több kiállító jön, ha így haladunk, jövőre kinőjük a főteret. Előnyös klubtagnak lenni, hiszen a szenvedélyednek hódolhatsz, miközben hozzád hasonló emberekkel vagy körbevéve, tapasztalatcsere mellett alkatrészeket is cserélhetsz, és így is csak felszínesen érintettük az előnyöket. Az előbb egy kiállítónk ingyen kapott egy motorostól autóalkatrészeket: kiderült, hogy az adományozónak is hasonló autója volt, de csak az alkatrészek maradtak meg neki, ezeket ajánlotta fel bérmentve. Jelenleg tíz taggal működünk, országos szinten pedig ez a szám 1200-ra rúg. Más kluboktól is eljöttek a jelenlegi kiállításra, illetve olyan személyek is jelen vannak, akik amúgy nem tartoznak semmilyen klubhoz, ám szeretik a régi járgányokat – részletezte Perpits Thomas szervező, a Retromobil Club Románia Kovászna megyei képviselője.

Tőle tudtuk meg, hogy az előző években hiány volt e téren, ám újabban egyre több amerikai „oldtimer” is megjelenik a kiállításokon.

– A régi amerikai autók igényesebbek, mint a korabeli európaiak, továbbá az amerikai szabványok miatt az Európából importált járgányok is nagyobb lökhárítókat kaptak az Államokban, így az egész autó méretesebbnek tűnik. Jó példája ennek a 6-os BMW látványa, amivel ma eljöttem a parádéra. Hétköznapokban ritkábban használom a méretes járgányokat, inkább a biciklit választom, ezzel hatékonyabban közlekedem Sepsiszentgyörgy utcáin. Amúgy mindkét autó eladó. Meglepő, de megvan Háromszéken is az a réteg, amely ilyen autókat keres, és hajlandó is fizetni értük – árulta el érdeklődésünkre Kiss Tibor Balázs, aki az 1985-ös gyártású BMW mellett egy méretes, nemrég Kaliforniából importált, 1986-os évjáratú Ford Broncóval is jelen volt a kiállításon.

Az olasz Dacia-rajongó

Az 57 éves Giuseppe Monteforte a Dobollóhoz tartozó Bélmezőn lakik, Olaszországban született, nevelkedett, élt, majd megismerkedett egy romániai lánnyal, aki miatt 2004-ben Bélmezőre költözött. A kapcsolat nem működött, de Giuseppe időközben megszerette az itteni életet, és úgy döntött, hogy marad. Kedvence egy piros Dacia, amibe valóssággal beleszeretett: ezzel volt jelen a kiállításon is.

– Több autóm is van, de a 72-es évjáratú Dacia a kedvencem. A motor nagyon jó állapotban volt, ám a karosszériát fel kellett újítani. Hétvégén folyton vele járok, az emberek megnézik, és akadnak, akik megállítanak, és megkérik, hogy fotózhassanak vele – mesélte büszkén.

Giuseppe barátja, az ugyancsak olasz Redaelli Gianfranco a kiállítás egyik legtöbbet csodált autójával, egy fekete Triumph Coupéval jött el a parádéra.

– Rómából jöttem, és jelenleg Brassóban élek román nemzetiségű feleségemmel. A járgány 62-es évjáratú, és az éppen 18 éves születésnapját ünneplő fiamnak vásároltam ajándékba, majd restauráltam. Egy olaszországi grófé volt eredetileg, jómagam 86-ban vásároltam meg tőle. Jelenleg 100%-ban eredeti: három évig tartott a restaurálása egy műhelyben, amely amúgy a Ferrarinak dolgozik. Naponta járok vele az optimális karbantartás miatt – magyarázta a 76 éves férfi, aki egy régi kommunista címeres Román Autóklubos (ACR-s) jelvényt is megmutatott, amiről kiderült, hogy nem mástól, mint Nicolae Ceauşescutól kapta.

Ceauşescu jelvénye

– Még 1988-ban a Bukaresti Nemzetközi Vásáron voltam jelen kirendeltségi képviselőként. Az államfő is látogatóban volt, én meg kávéval, tésztával kínáltam. Akkoriban ez szokatlan volt, Ceauşescut meglepte a kedvességem, így rákérdezett, hogy mivel viszonozhatja. Egy Román Autóklubos jelvényt szerettem volna, ezt kértem tőle, és másnap reggel az államfő utasítására kaptam is egyet – mesélte Redaelli.

Nyáguj Sándor még 1979-ben szerzett hajtási engedélyt, ekkor kezdett el motorozni, azóta ez már szenvedéllyé alakult. A parádéra egy 1991-es, a bukaresti rendőrségnél használt, majd leírt, kiárusított 350-es Jawa típusú ikerhengeres, cseh gyártmányú motorkerékpárral jött el.

– Szeretem a kétütemű motorokat, ezért is esett a választásom a Jawa-ra. Gondolom, hogy bevetéseken is használták, hiszen tökéletesen fel volt szerelve. Jacinak becézem. Ez a motor akkoriban, a megjelenésekor Európa-szinten egy fantasztikus lehetőséget jelentett. Strapabíró, igénytelen szerkezet, jelenleg is előszeretettel használják őket Kínában, Indiában, Thaiföldön. Sokat járok vele kirándulni, barangolni – összegzett az 56 éves motoros, elárulva, hogy az autósofőrök jelentős része (tisztelet a kivételeknek) nem tiszteli a motorosokat a közutakon, folyton rájuk húznak, ezért is veszélyes a motorozás mifelénk.

A főtéri kiállítás parádés felvonulással ért véget, a retró járgányok szerelmesei a zágoni Mikes Kúriára iparkodtak, ahol tovább folytathatták a baráti csevegést egy finom ebéd kíséretében.

További fotók itt.