
Kézdivásárhelyen él, 1989-ben született, matematika-informatika líceumot végzett, jelenleg szabadúszó fotósként keresi kenyerét. Már hat éve annak, hogy hivatásának érzi, amit csinál: szenvedélyének és szenvedélyéből él.
2020. október 08., 00:062020. október 08., 00:06
– Mi volt életedben az első olyan hatás, ami a fényképezés felé irányította érdeklődésedet?
– Amikor ballagásomra megkaptam az első digitális fényképezőgépem, még nem is érdekelt igazán a fotózás. Akkor kezdtem el, de semmi komoly szándék nem volt, majd idővel egyre jobban kezdett érdekelni. Lekattintottam egy-két tájat, rá kezdtem érezni az ízére, és egyre jobban a szívemhez nőtt a fényképezés. 2014-ben vásároltam meg az első „komolyabb” full frame fényképezőgépemet, aztán minél több új hely felkeresése, új felfedezések után teljesen magával ragadott a természet szépsége és a vadon titokzatossága.
– Hol tanultad a fényképezés szakmai fogásait?
– Kezdetben autodidakta módon, idővel részt vettem egy online tanfolyamon is. Ezt a műfajt nem lehet karosszékből megtanulni, menni kell és rengeteget gyakorolni.
– Hogyan készülsz a fotózásokra? Mennyire kell előre eltervezned?
– Amikor útnak indulok, akkor többnyire olyan összetételeket próbálok keresni, amit egyáltalán vagy igazán ritkán láthatnak az emberek. Az adott helyet, ahol éppen fotózok, mindig másképp szeretném megmutatni. Próbálom megtálalni azokat a szögeket, ahonnan másnak nem biztos, hogy eszébe jutna lefényképezni a tájat. A fotózások teljes felkészülést, megtervezést igényelnek, ezért a keresés és a felkészülés sokszor tovább tart, mint a fényképezés. A helyválasztásért napokon át is képes vagyok keresgélni a műholdas térképen, hogy a számomra megfelelőt megtaláljam, és újakat fedezzek fel.
– Mitől mások a te fényképeid, mint például egy dokumentált esemény?
– Az évek során kialakítottam magamnak egy sajátos stílust, követem az általam meghatározott vonalat, és a folyamatos fejlődést is fontosnak tartom.
– Melyik téma a kedvenced?
– Minden úgy egybevéve, ami természet és vadvilág. Nem igazán tudok innen kedvencet kiemelni, ugyanúgy lenyűgöz az évszakok váltakozása, mint az állatok, tavak vagy a hegyek.
– Ezen belül vannak-e számodra nagyobb kihívást jelentő feladatok?
– Igen, a vadállatok megtálalása megfelelő helyen és megfelelő fényviszonyban, na meg a hosszú túrázások alkalmával járó veszélyek, a súlyos túrahátizsák, és hogy mindezen erőfeszítés mellett a végén legyen jó az eredmény. Mert sokszor előfordult, hogy egy-egy embert próbáló túra után nem születtek meg a várva várt fényképek, legtöbbször az időjárási viszonyok miatt.
– Számos, medvéket ábrázoló fényképed van. Te nem félsz a medvétől?
– Mivel Erdélyben számos medve él a vadonban, megpróbálom kihasználni ezt az „előnyt”. Amikor medvét látok, mindig félek, de a hirtelen magasra ugró adrenalin-szint egyfajta bátorságot ad.
– Elmesélnéd egy fotósélményedet az olvasóknak?
– Egy hideg decemberi reggelen történt a Szent Anna-tó környéken. Egy vörös róka 3–4 méterről, gyönyörű téli bundában pózolt nekem, amíg fotóztam. Ebből lett a legsikeresebb vörösróka-fényképem.
– Milyen sikereket értél el eddig a szakmában?
– Nemzetközi fotós versenyeket is nyertem, fotóim megjelentek online és nyomtatott magazinokban, valamint a National Geographic-ban is szerepeltek. Nemrég felkértek Magyarországról, hogy egy amatőr fotósverseny zsűrijének tagja legyek, és én örömmel el is vállaltam. A résztvevők Kanadában, Ausztráliában, Dél-Amerikában élő magyar ajkú amatőr fotósok voltak.
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!