„Régészetre ítéltettem”

Szerdán a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban, csütörtökön a Székely Nemzeti Múzeumban mutatták be dr. Székely Zsolt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docensének Felsőháromszék településfejlődése az őskortól a 17. századig című tanulmánykötete első részét.
A kézdivásárhelyi kulturális intézményben Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte az érdeklődőket és a szerzőt, akit „vérbeli régésznek” nevezett, lévén annak édesapja néhai Székely Zoltán régész, történész, muzeológus, a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatója. Dr. Székely Zsolt megerősítette, „valóban régészetre ítéltettem, hiszen, amíg mások gyerekkorukban a tengerparton nyaraltak, addig számomra természetes volt, hogy ha jön a nyár, megyünk ásatásokra”.
A bemutatott kötet keletkezéséről elmondta, annak gyökerei 2001-ig nyúlnak vissza. Akkor egy Kolozsváron rendezett konferencián ugyanis kiderült, Romániában mindössze öt magyar anyanyelvű, doktorált régész létezett. Megalapították a Pósta Béla Magyar Erdélyi Régész Szövetséget, pályáztak, és fiatal régész-hallgatókkal láttak hozzá a projektekhez, melynek célja az volt, hogy rendszeres munkára, mesterségre tanítsák a fiatal hallgatókat. „Terep-, könyvtári és raktári munkát egyaránt végeztünk velük, hogy minél több anyag menjen át a hallgatók kezén, hiszen azt mondják, amíg 250 ezer darab cserép nem ment át a kezeden, addig nem mondhatod, hogy régész vagy.”
Az első projekt a Csíki-medence településtörténetét célozta meg a neolitikumtól a 17. század végéig, majd Székely Zsolt Sepsiszék régészeti repertóriumát közölte Településfejlődés az Olt sepsiszéki szakaszán címmel, és lassan igény mutatkozott monográfiák publikálására. „Így jelent meg Csernáton monográfiája, ahol három és fél évtizeden keresztül történtek régészeti ásatások”, hangzott el.
Székely Zsolt hangsúlyozta, a szakemberek által közölt publikációknak nagy jelentőségük van. „Nagyon sok olyan anyag jelenik meg, ami tudománytalan, hiszen arra van inkább piac, és rontják az objektív, normális, higgadt identitástudatot. Meggyőződésem, hogy a szakemberek által írt publikációknak jelentős szerepe van abban, hogy egészséges identitástudatot fejlesszünk ki”, fejtette ki a szerző, és köszönetét fejezte ki a Communitas Alapítványnak és Illyés Levente mecénásnak a kötet megjelenéséhez nyújtott támogatásért.
És hogy miért első rész? „A Feketeügy felső szakaszán elterülő településhálózat repertóriuma és adatainak eddig leírt értelmezése és értékelése, a régészeti kutatások közelmúltig elért eredményeit tükrözi és összegzi. Az elkövetkező régészeti ásatások, terepbejárások, az újabb források, szórványleletek napvilágra kerülése bizonyosan nagymértékben befolyásolják majd az általunk felvázolt településtörténeti képet. Mégis vállaltuk az első lépések megtételét...” – áll a kötet hátsó borítóján.