Boldog focisták és tehenek

Engedelmével, kedves olvasó, kezdem a focistákkal, bár feleannyi lábbal rendelkeznek, mint a tehenek, mégis a többnyire férfiközönségük nagyobb rajongással bámulja azokat, mint a tűsarkú hölgyekét, ez is az élet megfejthetetlen rejtélye.

Szűkítsük le most a látókörünket a sok ezer futballcsapatból, míg csak a Real Madrid marad szemünk előtt, ott pedig pécézzük ki magunknak Marcelót. Tudjátok, azt a bozontos mitugrászt, aki ott, a balhátvéd helyén kellene legyen, ahol más csapatokban kétméteres kolosszusok őrzik a kapujukat. De Marcelót ritkán találod az őrhelyén, mivel hol a jobbszélső, hol a balszélső helyéről nyargal előre, mint egy faltörő kos, hogy gólt szerezzen. Ha szerez, vigyorog, ha nem, akkor is. És például a most szombati meccsen akkor is vigyorgott, amikor az Eibar a második gólját suvasztotta be a Real hálójába. Gyönyörű gól volt, hát ne örvendjen a kis borzos brazil?

Aztán teltek a percek, a madridiak előrelendültek az egyenlítés reményében, de Marcelo inkább hátra maradt felemelni egy sérültnek tűnő ellenfelet, visszafogottabb, de mégis nyilvánvaló vigyorral. Mert a mi kis fehér-fekete, talán ő sem tudja micsoda emberkénk megértette – a sportot csak akkor érdemes űzni, ha közben nem felejtünk el gyereknek maradni. És egyetlen reálost sem láttam hisztizni, vicsorogni, durváskodni, az edző nem kapott szívrohamot, a Reál szurkolótábora sem készül agyonlőni a társaságot, pedig végül három–nullra potyolták el őket. Na és? A következő meccsen azért még ott lesznek.

Boldogok ők, amint a svájci tehenek is, amelyekért népszavazott vasárnap egy egész ország. Hogy azok a gazdák, akik nem operálják le a milkák szarvát, kapjanak-e tehetős állami segélyt. Ebben az alig három-négy székelyföldnyi országocskában az utóbbi harmincöt évben majdnem háromszázszor kérdezték meg a népet a legkülönfélébb, sokszor apróságnak tűnő dolgokban. Nem csinálnak rejtő jenős kabarét a parlamentből, nem dobálják fél téglával a csendőröket, azok sem füstölik a tüntetőket, megkérdezik Hansit, Jeant és Francescót, aztán azok véleményét törvénnyé emelik.

És lefogadom, Svájcban tíz emberből kilencnek fogalma sincs, hogy hívják a soros (mert évenként váltják) szövetségi elnököt. Ezért (is) boldogok, tehenestől, mindenestől.