Bodvajban és a Nyergestetőn

Bodvajban, a vaskohónál idén már 11. alkalommal emlékeztek a résztvevők az 1848–49-es szabadságharc hőseire, bátor elődeinkre. A kézdivásárhelyi Apor Péter Szaklíceum diákjai és tanárai a Nyergestetőn, a Bod Péter Tanítóképző a tanintézmény udvarán hajtott fejet a hősök előtt.

Bodvajban a szomorkás idő semmit nem vont le az ünnepség magasztosságából, mi több, az elhangzott beszédek mintha tömörebben, lelkesebben buzdítottak volna a manapság annyira szükséges magyar összefogás fontosságára, a szabadságharcosok emlékezetének tiszteletére, a ma is aktuális 48-as eszme továbbvitelére. A kohót ezúttal is nemzeti színű szalag, kokárda díszítette, előtte ágyú állt, mellette pedig díszőrség sorakozott a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület tagjaiból, illetve kis- és nagybaconi ifjakból verbuválódva.
Az ünneplőket Mihály Réka nagybaconi tanítónő üdvözölte, majd dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnöknek az ünneplőkhöz intézett levelét. Sütő Levente Lehel, Vargyas község polgármestere 1848 általa egyértelműnek nevezett üzenetét emelte ki beszédében, mely szerint a magyar nemzet szabadságharca legyőzhetetlen. Dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár igazgatója testvéreinek szólította a jelenlevőket, mert Zala megyeiként úgy érzi, közös gyökerek kötik a székelyekhez, ugyanis mindkét térség lakói egykor határvédelmi feladatokat láttak el a közös hazában.
Benkő Erika parlamenti képviselő Erdővidéknek a magyar kultúrában, a magyar történelemben betöltött kiemelkedő szerepét méltatta, de taglalta napjaink fontos kérdéseit is, mint az autonómia, vagy hogy hagyományos közösségeink a bennük rejlő megtartó erővel együtt megmaradjanak. Hosszú, lelkesítő beszédet mondott a magyarországi Alsónémedi polgármestere, Vincze József is. A szavalatokkal, énekekkel tarkított ünnepségen végül Tordai Árpád baróti református lelkész mondott imát és áldást, a magyarhermányi fúvósok kíséretében pedig himnuszaink csendültek fel.
A március 15-i ünnepségsorozat keretében szerdán a kézdivásárhelyi Apor Péter Szaklíceum és a Bod Péter Tanítóképző diákjai és tanárai is megemlékeztek az 1848–1949-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Előbbiek – 18 éves hagyományukhoz híven – a Nyergestetőn, míg a tanítóképzősök a rossz útviszonyok miatt a tanintézmény udvarán hajtottak főt a hősök előtt.
Az Apor Péter Szaklíceum és a kászonújfalusi Tuzson János Általános Iskola diákjai előbb a kászon­újfalusi, majd a nyergestetői emlékműnél adták elő versekből és alkalomhoz illő dalokból összeállított műsorukat a kászonújfalusi népi zenekar közreműködésével. Daczó Bernadett diákszónok a 11. székely huszárezred vakmerő bátorságát méltatta: „ezeket a katonákat a lelkesedés formálta csapattá, mert kevés pénz jutott fegyverre, katonai képzésük is hiányos volt, és mégis szembeszálltak az ellenséggel, függetlenül attól, hogy az lázadó jobbágyot vagy jól felszerelt császári csapatot jelentett!”
Ezt követően András Ignác, a kászonújfalusi, majd Dezső Vencel, a kézdivásárhelyi tanintézmény vezetője szólt az egybegyűltekhez. Az ünnepség ideje alatt a bélafalvi Tuzson János Hagyo­mány­őrző Társaság gyalogosai, valamint a tápióbicskei tüzérek álltak díszőrséget.
A Bod Péter Tanítóképző diákjai és debreceni vendégeik 14 órától adták elő a Kossuth Lajos Debrecenből elindul kezdetű dallal indított ünnepi műsorukat. A folytatásban az alkalomhoz illő dalok mellett korabeli naplóidézeteket, Farkas Árpád, Kányádi Sándor és Babits Mihály verseit, továbbá Buna Blanka Boróka diákszónokot hallhatták az egybegyűltek. A megemlékezés mindkét helyszínen himnuszaink eléneklésével ért véget. <<

Böjte Ferenc, Daczó H. Barna