„Másokban is gondolkodó ifjak”

„Elődeink példái napjaink útmutatói kell legyenek” – e gondolat köré fűzte megemlékező műsorát a Református Kollégium diáksága, a tanulók a református temetőben elhelyezett kopjafáknál tisztelegtek az 56-os bátrak előtt Kézdivásárhelyen.

A céhes városban, hagyományosan, az iskolák diákjai készülnek megemlékező ünnepséggel, ezzel is szemléltetve, hogy 1956-ban is a fiatalok játszottak nagy szerepet a forradalom kitörésében. Az esti műsort a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulói adták elő, amit fáklyás felvonulás előzött meg, majd koszorúzás követett.

Bartos Károly, a Református Kollégium iskolalelkésze János írásának egyik versével indított: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért” – hangzott az ige mintegy felszólításként. Az iskolalelkész prédikációjában azt mondta: 1956 hőseinek áldozata nem volt értelmetlen. „Felszabadítottak bennünket egy büszke életre, megmutatták, hogy olyan nép sarjai vagyunk, amelynek akárhányszor próbálják a fejét beletiporni a sárba, felemeli azt. Felszabadítottak a nemzeti büszkeségre, a lobogó szívre, mert ha valaki életét adja másokért, abból mindig élet és mindig más minőségű élet fakad” – hangsúlyozta, majd úgy fogalmazott: „ha a kiontott vérük cseppje beépül az életünkbe, és ott lüktet ereinkben, akkor ők élnek, és mindig élni fognak. Ha mi belőlük táplálkozunk, akkor mi is élni fogunk. Olyan gondolkodással ajándékoztak meg, amely napjainkban szokatlan: hogy a másikért élek és halok, hogy közösség vagyok, egy nemzettest része vagyok, és ha az boldogtalan, akkor én hogyan lennék boldog?” – tette fel a kérdést. Az iskolalelkész szerint az 1956-os hősökből táplálkozva „fölemelt fejű, nemzetetekre, értékeitekre büszke és másokban is gondolkodó fiatalok lehettek”.

A prédikációt Kovács Kinga gondolatai koronázták meg: „A ma legfontosabb célja találkozni és megérteni az előttünk járók, a múlt üzenetét. Megérteni a mártírhalált szenvedettek üzenetét. 1956 a magyar csoda 12 napja volt. Ez a 12 nap kifejezte a magyar nép szabadságvágyát, nemzeti érzelmeit és az igazság iránti tiszteletét. 12 nap, amely megmutatta a világnak, hogy mire képes egy kis nép, ha jogaiban és nemzeti érzéseiben eltiportnak érzi magát. 12 nap, amelyet el lehet ferdíteni, de elfeledni nem lehet” – fogalmazott az iskola tanulója. A IX. A osztály műsorát Rancz-Gyárfás Zsuzsa tanárnő tanította be, a zenekar segítségére volt Ruszka Sándor lelkipásztor, az iskola egykori lelkésze.

A 19 órakor kezdődő műsort, a bizonytalan időjárásra való tekintettel, a Vigadó Művelődési Házba helyezték át, ahol a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai készültek ünnepi gondolatokkal, versekkel, énekekkel. Őket a Nagy-Babos tanárházaspár és Pakó László tanár készítette fel. Szereplésükben helyet kapott Ákos 1956 című dala, nem maradt el a Kormorán együttes A reménység temploma című száma sem. A műsort 1956-os képek színesítették, amelyek mintegy visszarepítettek a 61 évvel ezelőtti októberi napokra. Az ünnepség koszorúzással ért véget a Hősök Emlékművénél.