Bízzunk a természetben!

május végén az illyefalvi LAM Alapítvány és a Vadon Egyesület. A benedekmezői táborban két ország témában érintett szakemberei árnyalták – többek között – a medveproblematikát, de mindkét témában hallhattunk jó praktikákról, új szempontok érvényesítéséről.

Hogy miért is pont a mezőgazdálkodás, illetve a hitelek által a vidékfejlesztéssel foglalkozó LAM Alapítvány volt az egyik szervezője a rendezvénynek, arra Klárik Attila igazgató világított rá: 8 éve akkreditálták vadgazda-tanfolyamukat, melynek már 150 végzőse van, de most is új utakat, fejlődési lehetőségeket keresnek, a vadállomány kezelésének kérdése pedig igencsak érinti a mezőgazdászokat is. Demeter János, a Vadon Egyesület elnöke elmondta, jövőre erdei iskolát szeretnének beindítani, mert a szemléletformálást idejében kell megkezdeni a fiatalságban.

Vadászattal az orvvadászat ellen

Dr. Csányi Sándor, a gödöllői Szent István Egyetem vadbiológia Intézetének igazgatója meglátásában a mai vadgazdálkodásban még felelhetők a 19. századi szemlélet nyomai, amelyek szerint az állományhasznosítás veszélyes, a nőivart és a szaporulatot védeni kell, a 21. században azonban adatokra alapozva, alkalmazkodó módon kell közbelépni: a kis állományt védeni kell, a túlnépesedettet szabályozni. Dr. Csányi szépen felvezette előadásával Ovidiu Ionescu, a brassói Tudományegyetem Erdő és Vadgazdálkodási Kar dékánjának prezentációját, aki főleg a medvemenedzsment kérdéseit tárgyalta, részese lévén az új, a kormány által is elfogadott kezelési tervet kidolgozó testületnek. A leskamerák, a genetikai azonosítók alapján végzett állományfelmérés eredményei hasonlók, bármilyen orgánum is végezné azokat, ennek ellenére Ionescu azt tapasztalta, hogy az állatvédő civil szervezetek a sajtónak homlokegyenest ellenkező tényeket prezentálnak. Cáfolta ezeket és a sokat hangoztatott, „az ételt dobozban kapó, természettől elidegenedett” vádakat és álmegoldásokat is: éppen a tarvágások helyén terem a sok táplálék, erdei gyümölcs a medvék számára, az áthelyezés nem működik, hiszen egy fejlett példány több száz kilométerről is visszajön. A vad és az ember közötti konfliktusok kezelésének, megelőzésének elhanyagolása orvvadászathoz vezet, példaként mesélte egy sinaiai nő esetét, aki fagyállós kenyeret helyezett ki, és egyszerre három medvét pusztított el, miután többszöri reklamációjára sem léptek közbe a hatóságok. A vadászat betiltása tehát veszélyezteti a fajt, mely mind genetikailag gyengül, mind létszámában is megcsappan. Ugyanakkor kevés szó esik róla, hogy a medvék a fiatal, ültetett erdőknek olykor a negyedét is tönkreteszik a fák kérgének lehántásával. Egy törvényalkotó, mint hozzászóló, az emberre és a vadakra a medvénél is veszélyesebb „új invazív állatfajra”, az elvadult kóbor kutyákra hívta fel a figyelmet.

A kóbor kutya a medvénél is nagyobb ellenség

Nem a vadon élő állatok terjesztik a nagy károkat okozó járványokat a háziállatok között – derült ki dr. Sikó-Barabási Sándor előadásából. Az észlelt veszett vadak száma az orális vakcinát tartalmazó csalik kihelyezése óta (2010) nullára csökkent megyénkben, azonban az óvatosság nem mellőzhető.

Dr. Sikó felhívta a figyelmet arra, ha háziállatot (kutyát) harapna meg valami vad, azonnal el kell különíteni, és állatorvosnak jelezni az esetet, az embernél azonban harapás esetén halogatás nélkül orvoshoz kell fordulni, mert még a tünetek megjelenése előtt 8 nappal is fertőző lehet egy állat.

A veszettségnél is jobban kell félnünk a kutyaürülékből származó parazitától, az echinococcus granulosustól, mely nehezen diagnosztizálható hólyagférgességet okoz. A kóbor kutyák fele beteg, ürülékük 25 méteres sugarú körben fertőzhet. Az echinococcus multilocularis, mely erdőn-mezőn szedett növények által, gyümölccsel fertőzhet (saláta, medvehagyma, sóska, szamóca) már a rosszindulatú daganatokhoz hasonlóan áttéteket képez, és embernél szinte 100%-ban halálos, főleg ha kései kifejlődése folytán és jellegzetes tünetek híján 10 év múltán fedezik fel. 2002-től már Romániában is jelen van.

A sakál is pályázik az apróvadra

A LAM vadgazda-tanfolyamának oktatója, Fodor József Tamás szerint a mindenevő ragadozó fajokat kíméletes csapdákkal kell gyéríteni, ilyenformán óvva a zsákmányállatok sérülékeny populációit, köztük sok védett madarat, de a nyulakat, őzgidákat is. Fegyverrel csak az állomány 5–10%-át érik el, ez pedig kevesebb, mint a szaporulat. A csapdák úgy vannak megszerkesztve, hogy a célállaton kívül másban ne tehessenek kárt, ölőcsapdák esetében az állat kimúlásának is 40–90 másodpercen belül be kell következnie.

Következetesen visszatérő gondolat volt a prezentációkban, hogy vadászni márpedig szükséges, és a fenntarthatóság jegyében lehetséges is, ezt bizonyítják a vadászat ellenére növekedő egyedszámok.

Érdekes és felénk új szemlélettel közelített a vadgazdálkodásnak is kedvező mezőgazdasági termeléshez a Soproni Tudományegyetem doktorandusza, Hajas Péter Pál. A hozamnövelés mint egyedüli cél nem fenntartható, ha segítjük a bakhátak kialakításával a talajéletet fenntartó rovarok, a sövények kialakításával a madarak, védett fajok fennmaradását, az igen kis mértékű terméskiesés mellett számíthatunk az egészségesebb termékre, mivel kevesebb vegyszerezés is elég, haszon pedig a vad értékesítéséből is származhat – állította. A vetésforgó alkalmazása az erózió csökkenését, jobb mikroklímát, végsős soron a biológiai egyensúly megteremtését eredményezi.

Tévutak, kiutak az erdőgazdálkodásban

Ami az erdőt illeti, a hazai helyzet a bürokrácia miatt elkeserítő, tapasztalja nap mint nap Szmolka Péter, a kézdivásárhelyi magánerdészet elnöke.

– A papírok közül ki sem látszunk, terepre alig tudunk kimenni. Az egy művelethez szükséges jóváhagyások, és az értük kifizetett illetékek lassan odavezetnek, hogy sok gazda jobbnak látja megszabadulni tulajdonától, mert költségei meghaladják az abból nyert bevételt. A természetvédelmi területek kezelési előírásai ütköznek az erdészeti tevékenységet szabályozó törvényekkel, jogi vitákat és többletköltségeket generálnak, a gazdának nem ígérnek kompenzációt a kieső haszon fejében, a létező támogatási formák annyira nehézkesen igényelhetők, hogy inkább lemondanak róluk. A társadalomnak is meg kellene fizetnie az erdő szolgáltatásait, a csak megszorításokra alapozott természetvédelmi politika nem vezet együttműködéshez a felek között, nem eredményes – fogalmazta meg következtetéseit.

Általánosan még nem követhető példa ugyan – nincsenek meg hozzá a feltételek –, de szemléletváltozást jelent, és jó példa a kritikus munkaerőhiányban szenvedő Németország erdőkezelése – állítja Kádár Tibor erdőmérnök. Először szükségből, aztán pedig mert így jobbnak bizonyult, többet bíznak a természetre, mint eddig: nem korosztály szerint termelnek ki erdőrészeket, hanem átmérő szerint vágják ki az érett fákat, melyek elérik értékük maximumát. A magról kelt újulatot is védik vágáskor, mert életképesebb, mint az ültetett. Nálunk is változtatni kell a jelenlegi gyakorlaton, mert az erdőmunkások átlagéletkora 45–50 év körül van, megtörténik, hogy egyes erdőápolási munkákról le kell mondani emberhiány miatt, viszont van értékesíthető tapasztalat – adott okot a reménységre is a kissé borús helyzetképet festő konferencia után a zetelaki szakember.