„Itt jófej gyerekek vannak”

– Milyen érzés újra Háromszéken lenni, és gyerekeknek, fiataloknak mesélni?

– Nagy élmény, nagyon hiányzott, annyira jó közönség van itt. Van valami a gyerekekben, ami miatt magukénak érzik a mesehallgatást és vidámak, beleszólnak, éljeneznek közben, amikor jó dolgok történnek a mesében. Akik számára idegen az élőszavas mesemondás, néma csendben ülnek, és csodálkozva néznek rám, mert nem tudják, hogyan reagáljanak a történetre. Itt jó fej gyerekek vannak.

– A világjárvány fenekestül forgatta fel az életünket, sokat elvett tőlünk, de új lehetőségeket is adott. Egy hivatásos mesemondó milyen kihívásokkal szembesült, milyen ajtók nyíltak meg előtte?

– Rengeteg online meséléssel telt az elmúlt év, ami nem a kedvencem, mert nekem kell, hogy lássam a közönséget és a reakcióit. A zoomos mesélések voltak a legjobbak, mert ott még láttam arcokat a sajátomon kívül. De megtanultam, hogyan lehet online mesélni, hogyan tud ez működni. Műhelymunkákat is tartottam. Ami jó volt benne, az az, hogy be tudtam csatlakozni külföldi rendezvényekbe, fesztiválokba, lehetőségem volt megismerkedni más közönséggel, mesemondókkal, Azt is mondhatnám, hogy virtuálisan körbeutaztam a világot, de azért örülök, hogy most már élőben is tudok mesélni.

– A mesélés mellett könyvírásra is jutott ideje, hiszen idén két könyve jelent meg.

– Igen, elég sok könyvem készült ebben az időszakban, mert volt időm kutatni és írni. Az idén jelent meg a budapesti Móra kiadónál A varjúherceg, amelynek az alcíme Ismert mesék ismeretlen változatai. Az volt az elgondolás, hogy ismert tündérmesék típusára kerestem különböző variációkat más országokból. Találtam Kamerunból fiú Hamupipőkét, meg Izlandból fiú Csipkerózsikát, meg Rózsa és Ibolyát Amerikából, vagy olyan francia Piroska és a farkast, ahol a nagymama menti meg a kislányt a farkastól. Ezeket az összeválogatott meséket tartalmazza a könyv.

A múlt héten jelent meg a Világszép Alapítvány gondozásában a Törpeszarvas és a déli álom népmesegyűjtemény. Kópémeséket tartalmaz, különböző országok furfangos figurái szerepelnek benne, Loki az északi mitológiából, a Rókatündérek Japánból és a nagy kedvencünk a Törpeszarvas, aki az indonéz mesevilág bajkeverője. Ez nagyon vicces, színesen illusztrált népmesegyűjtemény kisebb, gyengébb mesefigurákról, akik túljárnak az erősek eszén. Ezt a gyerekek nagyon szeretik. Ez egy jótékonysági kiadvány, a bevétele a Világszép Alapítvány munkáját támogatja, ahol gyermekotthonban élő gyerekekkel dolgozunk, és ők nagyon magukra tudnak ismerni ezekben a kópéfigurákban.

– A szakemberek gyakran megfogalmazták, hogy miért jó az, ha a gyermek nem csak rajzfilmet néz, hanem élőszavas mesét is hallgat, hiszen igen fontos készségeket fejleszt.

– Az élőszavas mesélés közben a hallgatóság a saját fejében képeket alkot, és ez egy nagyon fontos készség főleg gyerekkorban. Erősödik, fejlődik a fantáziájuk, mert itt nem kívülről kapnak egy képet, hanem ők képzelik el a mesevilágot. Mindez mellett tanulnak szövegértést, bővül a szókincsük.

– Régésznek tanult, de a mesevilág rabul ejtette, és azóta is fogva tartja.

– Én már akkor mesemondó akartam lenni, amikor nem is tudtam, hogy van ilyen foglalkozás. Számomra ez hivatás. 2017-ben, amikor hazakerültem Amerikából – ott szereztem mesemondó mesterdiplomát és doktorit –, akkor kerültem a Világszép Alapítványhoz Budapesten, ahol szerintem a világ legjobb munkáját végzem, mivel gyerekotthonban élő gyerekeknek mesélek, ez a fő állásom. Velük táborozok, hozzájuk járok esti mesét mondani. Akik ott dolgozunk, mindenféle módon támogatjuk ezeket a fiatalokat, a gyerekvédelmi rendszerbe kerüléstől a felnőttkorig próbálunk mellettük lenni, és egy állandó jelenlétet és kapcsolódást biztosítani nekik. Ilyen munka szerintem a világon nincs. Mesemondóként olyanoknak mesélek, akiknek hatalmas nagy szükségük van a mesére. Úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.