Bioalternatívák a kertben

Erre a munkálatra a melegebb téli napok is megfelelőek, főként az almatermésűeknél és a bogyós gyümölcsöknél. A csonthéjasok kicsit kényesebbek a hidegre, ezért ajánlott márciusig várni a metszésükkel. A metszések során a koronaalakító metszések mellett (fiatal ültetvényekben) fontos, hogy eltávolítsuk a tél folyamán megsérült, illetve a túlságosan fertőzött ágrészeket. A beteg részekkel kötelező módon 8–10 cm egészséges részt is el kell távolítani a teljes megtisztítás érdekében, a levágott ágakat a más védelmi munkálatokkal eltávolított részekkel együtt el kell égetni!

A metszés után következik az 1–2 cm nagyságú és ennél nagyobb vágott felületek sebkezelése, amelyhez ajánlott a biogazdálkodásban is elfogadott sebkezelő szereket használni a közhiedelemben élő olajfesték helyett. Utóbbi ugyanis gyorsan megszárad, és az így keletkező repedéseken könnyen megfertőződhet a fa. Ha a tél folyamán rágcsáló károsította a csemetéket, akkor ezeket a sebeket egy éles késsel kaparjuk meg az élő részig, és jöhet a sebkezelés, ezzel is növelve a csemete túlélési esélyét. Ezekkel a jól elvégzett mechanikai tisztogatásokkal elősegíthetjük gyümölcsösünk biová válását, hiszen rengeteg áttelelő kórokozótól szabadulunk meg.

Ez után következik a télvégi lemosó permetezés, amely mind a bio-, mind a konvencionális gyümölcstermesztésben elengedhetetlen. A lemosáshoz használjunk réz + olaj + kén tartalmú szereket (bordói lé + olaj, rézgálic + olaj), amelyek a biogazdálkodásban is alkalmazhatóak. Az eredményes lemosó permetezés érdekében több szempontra is figyelni kell. Fontos felmérni előtte a fertőzések milyenségét és azok sűrűségét, a megfelelő vegyszer kiválasztása érdekében. Figyelni kell az időjárásra: a lemosó permetezést minden esetben fagymentes napokon végezzük, +5 Celsius feletti hőmérsékleten és szélcsendben.

Az időzítés is nagyon fontos: a lemosó permetezés a rügypattanáshoz lehető legközelebbi időpontban történjen, mert a telelőhelyekről fokozatosan előbújó kártevők, illetve az éledő kórokozók ilyenkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre, és könnyebben elpusztíthatók. A túl késői permetezéssel viszont könnyen megperzselhetjük a friss leveleket, ezzel kárt okozva a gyümölcsfában.

A permetezés minősége is elengedhetetlen, mivel a használt levek nagy része kontaktszer, oda kell figyelni az egyenletes lefedésre, valamint a fa alatti földterületet is ajánlott lepermetezni az esetleges lapi- vagy gyümölcsmaradványban áttelelő kártevők elpusztítása érdekében.

Ha ezeket a tavaszi munkálatokat jól elvégezzük, akkor az eredményét egész évben élvezhetjük. Ezek után már bió módon, fizikai-mechanikai és biológiai védekezéssel kerülhetjük el a kártevőket. Ezek közül megemlíthetjük a feromonos, szín- és fénycsapdákat. A hasznos ragadozó rovarokat (katicabogár, fülbemászó), illetve madarakat (feketerigó, fakopáncs) becsalogathatjuk a kertünkbe, hiszen ezek számos kártevőt pusztítanak el. Mindezek mellett hatékonyan védekezhetünk egyes kártevők ellen, a jól megválasztott növénytársítással is. Sok esetben riasztó hatása van a fokhagymának, zsályának, fehér ürömnek. Ha ezek a módszerek nem elég eredményesek, még mindig ott vannak a növényi levek, amelyeket szintén bátran használhatunk biogazdaságunkban.

Most induló sorozatunkban Simó Tamás erdőmérnök, falugazdász osztja meg tudását olvasóinkkal, kéthetente tőle kaphatnak iránymutatást, hogy miként is érdemes szakszerűen, környezetbarát, bio módon gondozni kertünket. A szakember telefonon is szívesen ad tanácsot az érdeklődőknek, a 0756.726.287-es telefonszámon.